Út a paradicsomba – avagy a nőiség útvesztői 2. rész

Út a paradicsomba – avagy a nőiség útvesztői 2. rész

Hányszor halljuk csak egy élet alatt, hogy milyennek kell lennie egy jó nőnek?

Mit csinál egy jó nő?

Hogyan viselkedik egy jó nő, és mi az, ami ebbe nagyon nem fér bele?

Milliószor!

Nem is csoda, ha ettől begolyózik az ember lánya, és már azt se tudja hányadán áll saját magával és a nőiességével!

Egy jó nő, igazi szexszimbólum, ha véletlenül leejti a zsebkendőjét százak rohannak fejvesztve, hogy felvegyék neki. Egy jó nő sikeres, de nem túl sikeres, vannak gondolatai, de nincsenek saját meglátásai, szereti a szexet, de csak úgy és akkor, amikor a férfi. Egy jó nő, mindig mosolyog, mindig kedves és figyelmes, nem beszél túl sokat, de jól hallgat. Egy jó nő nem veszekszik, hanem tűr, és ha megütöd, ő akkor is csak tűr tovább rendületlenül. Egy jó nő szoknyában jár, kihívó de nem túl kihívó és édes, de a legédesebb benne az, hogy ezt nem tudja magáról!

Folytathatnám ezt még évekig és oldalakig, de ezektől a hitrendszerektől az embernek csak a világból kirohanni volna kedve! Pedig ezek a saját hitrendszereink, kinek mi, a saját módján.

Hadd mondjam el én, mire jöttem rá, milyen is a jó nő?

Hogy a lecsupaszított és meztelen valóság, ahol már nem számítanak a saját magunk és mások elvárásai, ott milyen nőt találtam, és hogy ez a felismerés mennyire sokkoló volt. Mert az volt. A legsokkolóbb az egészben mégis az volt, mikor rá kellett jönnöm, ez a nő végtelenül egyszerű, nem pedig az a bonyolult és szörnyen irracionális alak, mint aminek korábban hittem.

Számomra, az én saját kis hitrendszeremben, ez a nő egy igazi fenevad volt. Veszélyes. Olyan, akivel nem jó kezdeni, sőt, aki teheti, hát tartsa távol magát tőle és rohanjon jó messzire! Rettegtem attól, hogy esetleg ez a nő én leszek, ha egyszer bevállalom hogy mégis csak nő vagyok! Mert ennek a nőnek a közelében nem marad meg semmi, csak pusztítást hagy hátra és összetört szíveket. A módszerei se tetszettek. A finom kis célozgatások, puha érintések amikkel az őrületbe kergeti a férfit, de igazából nem akar tőle semmit. Csak játszani. Manipulál és kihasznál másokat. Gyűlöltem ezt a nőt. Mert bár egy igazi, hamisítatlan szépség, brutális szexuális kisugárzással, nekem mégis ronda volt. És én inkább bezártam ezt a nőt egy szobába, ahonnan néztem a külvilágot, csak hogy védjem magamat és másokat is tőle. Így hát hiába vágytam őrülten a szerelemre és egy egészséges párkapcsolatra, az csak nem jött.

Fotó kalhh

Hogy is jöhetett volna, amikor jobban féltem a fájdalomtól, mint amennyire vágytam arra, hogy legyen, aki újra szabadon bánthat. Mert bár gyűlöltem ezt a szegény szerencsétlen nőt, de azt már nem vettem figyelembe, hogy ez a nő azért lett olyan amilyen, mert ő ezt a módszert ismerte arra, hogy kivédje a fájdalmat és azt, hogy elhagyják és cserben hagyják. Azt választotta, hogy soha többé nem enged magához közel senkit azért, hogy elkerülje azt, hogy megint összetörjék a szívét. Talán ha még egyszer el kellene viselnie, abból többé nem állna fel. Akkor már képtelen lenne a közönye és a szexualitása mögé bújni, mert akkor végleg összetörne. Ezért amikor újra ránéztem erre a nőre, már nem gyűlöltem őt többé. Helyette inkább magamhoz öleltem és megvártam míg elsírja nekem minden fájdalmát és gyötrelmét. Hagytam, hogy addig sírjon míg már nem gyászolta többé az összetört szívét. És így már nem volt fekete özvegy többé.

Hála neki, sikerült meglátnom a valódi énjét, és amit ott találtam az valami csodaszép volt! Neki, ennek az összetört szívű, kiszolgáltatott és sérült lánynak köszönhettem azt, hogy végül megláttam és megértettem mi az, ami valóban nőies. Akire azt tudom mondani: Ez egy igazi nő!

Kedves. Lojális, de nem tűr el mindent. Őszinte, mert tudja, ha ő őszinte hát olyan embereket fog bevonzani akik viszonozzák az őszinteségét az élet minden területén! Nincs szüksége a női praktikákra, hogy megszerezze azt, amire vágyik, mert ő maga is képes ezt megszerezni őszinte szavakkal és tettekkel. Büszke arra aki, mert látja az utat, amit meg kellett tennie odáig, ahol most éppen tart! És erős, a szó legnemesebb értelmében, ahogy egy nő erős tud lenni. Mert ez az erő nem más, mint hogy nyitott szívvel, őszintén tud szeretni. Szeretni a párját, a volt párjait, hiszen mind kellettek ahhoz, hogy most ott legyen, ahol. Képes a szeretet minden formáját megtapasztalni. Szeretni a gyermekeit, az édesapját és édesanyját, mindegy, azok hogyan bántak vele korábban, mert tudja nekik sokkal nagyobb szükségük van a szeretésre és elfogadásra. Szeretni a barátait, barátnőit, a háziállatait, a növényeit, a lakását vagy a házát. Ez a mindent elsöprő, szabadon áradó szeretet pedig abból fakad, hogy nem számít hányszor bántották meg, hányszor hazudtak neki vagy hányszor okoztak mérhetetlen fájdalmat, mert ő ettől csak egyre mélyebben és mélyebben tanult meg szeretni. Ezáltal tanulta meg, hogyan becsülje meg saját magát úgy, hogy közben nem csak a szeretet adására, hanem annak befogadására is képessé vált. Mert mindez, az ő saját édenkertje, ahol persze időnként mindig megbotlik az emberi érzések összegubancolódott szálaiban. Mert itt a földön, csak emberek vagyunk. Érzelmekkel, érzésekkel és benyomásokkal magunkról és másokról. Ezek pedig időnként összekuszálódnak, akár az egy dobozba tett cérnaszálak. Mégis az egészben ez a legszebb. Mikor látod, hogy a sok-sok cérnaszál egyszer csak csomómentes.

Szeretettel;

Anita