Ismered valódi Énedet?

Ismered valódi Énedet?

A megfelelő önértékelés alapfeltétele az önismeret

Az önértékelés akármelyik értelmezését is nézzük, egy biztos: ahhoz, hogy értékelni tudjam magam, elengedhetetlen, hogy ismerjem, amit értékelek, vagyis önmagamat. Ez már egy kicsit messzebbre vezet, érzékenyebb, gyakran fájdalmasabb területekre. Mert nem lehet egy legyintéssel elintézni, hogy „na jó, fogjuk rá, hogy ismerem magam”, hanem oda kell nézni. Figyelni. Meglátni azt is, amit nem akarunk. Elfogadni azt, amitől menekülnénk. És ez az a pont, ahol általában feladjuk. Mert nehéz és fáj.

(tovább…)

A szerelemnek fájnia kell

A szerelemnek fájnia kell

Gyakran halljuk, hogy ami nem fáj, az nem is igazán szerelem. De ez nem így van. Az valami egészen más, ami fáj. A szerelem hatására az ember úgy érzi, mintha örömmámorban úszva a föld fölött jó 20 centivel lebegne, és ilyenkor még a legnagyobb problémák sem tudják kibillenteni ebből a mámoros állapotból. A szerelem nem fáj, hanem felemel! Viszont van valami, amivel gyakran összekeverjük a szerelmet és a szeretetet, és ez nem más, mint a birtoklás.

Sokan hiszik szerelemnek azt, amikor meglátnak valakit, és az fut át az agyukon: „Meg kell szereznem, mert nélküle nem élet az élet!” Komoly erőfeszítéseket tesznek a becserkészésére és a trófea begyűjtésére, ami egy darabig becses helyet is foglal el a gyűjteményben, de aztán idővel megfakul, és felkerül a polcra porosodni. Ott aztán nem is érzi jól magát. Volt egy férfi, aki éles esze és jó humora miatt mindig a társaság középpontja volt. Történt egyszer, hogy egy nagy családi összejövetelen, amikor a nők többsége már kivonult a szobából, hogy a férfiak nyugodtan beszélgethessenek, elsütötte egyik kedvenc poénját: „A jó feleség olyan, hogy ha ott van, észre sem lehet venni, de ha nincs, a hiánya egyből meglátszik!” A siker nem maradt el, hatalmas röhögés, míg a férfi kamasz lánya meg nem szólalt: „El sem tudom képzelni, hogy egy feleséget valaha is boldoggá tehet az, ha a férje észre sem veszi!” A férfiak mind felháborodtak, hogy mit képzel ez a szemtelen kis csitri, csak a vicces kedvű apa komorult el. Mentségére legyen mondva, megértette, és életében többet ezt a viccet nem sütötte el…

Fotó: nastya_gepp

A láthatatlan feleség vagy polcra rakott trófea szindrómában sok nő szenved. Ők azok, akiket birtokolnak a kapcsolatban. Párjuk, aki valóban uruk s parancsolójuk, annak rendje módja szerint – mert hát, ugye, ez a hagyományos értékrend és családmodell – ebben semmi kivetni valót nem lát. Ha a nő esetleg felmerné hozni aggályait, egyből „helyrerakja”, hogy csak képzelődik, nem jól látja a dolgokat, és hogy jó dolgában már azt se tudja, mit csináljon. Jobban teszi, ha hallgat, és örül annak, ami van, mert még egy ilyen balekot úgysem találna, aki ennyi mindent a feneke alá rak. Aztán pár nap múlva tényleg jön egy rövidebb kedves, kényeztető időszak, míg a kétely el nem oszlik. Így hát a nő elbizonytalanodik. Elhiszi, hogy tényleg vele van a gond, és észre sem veszi, hogy valójában manipulálják. Egy idő után azonban azon kapja magát, hogy időnként össze-össze rándul a gyomra. Fél. A párja kiszámíthatatlan, egyik pillanatban kedves, figyelmes, a másikban meg csattan a pofon, de minimum leüvölti a nő fejét. Persze mindig hangsúlyozza, hogy ezt okkal, és jogosan tette. Így lesz a hagyományosnak tűnő értékrendből bántalmazó kapcsolat.

Szeretettel,

Anita

 

Kíváncsi vagy, milyen szerepek mögé bújik a párod? Akkor figyelj

Kíváncsi vagy, milyen szerepek mögé bújik a párod? Akkor figyelj

Szereted, ha hazudnak neked? Szereted az illúziókat, a megtévesztést, az aprócskának tűnő „kegyes csúsztatásokat”? Gondolom, mint a legtöbben, Te is kapásból rávágod, hogy naná, hogy nem! Na de mi van akkor, ha erről szólnak a párkapcsolatok? Akkor már nem is valódik, nem is igazak – talán nem is érnek semmit? A legtöbb ember alapvető értéknek tartja egy stabil párkapcsolatban az őszinteséget. De meddig terjed ez az őszinteség?

Képzeld el, hogy egy reggel arra ébredsz, hogy egy üzenet vár: a mai napon találkozol Életed Párjával. Hogyan reagálsz? Minden megy tovább ugyanúgy, mint egy átlagos reggelen? Ugyanúgy készülődsz, ugyanazt a ruhát veszed fel, ugyanúgy viselkedsz? Ugye, hogy nem? Ha olyan vagy, mint az emberek 99,99%-a, akkor igyekszel a lehető legjobbat kihozni magadból: gyors hajmosás, frizuraigazítás, a lehető legszebb, legjobb ruha, cipő, boldog izgatottság, csillogó szemek, hatalmas lelkesedés – ezzel felfegyverkezve vágsz neki a napnak. Aki csak meglát, észreveszi, hogy ragyogsz, így aztán annak rendje és módja szerint meg is találod és el is bűvölöd Életed Párját.

Ott van még a boldog izgatottság akkor is, amikor nem az üzenetet, Eltelik egy közösen töltött év. Hogyan ébredsz reggel? hanem Életed Párjának kócos feje búbját látod meg reggel? Ugyanolyan jelentőségű minden egyes nap, mint az a bizonyos első, amikor még nem is volt kézzel fogható valóság, csak egy kósza ábránd? Vagy a megszokás hatására fényüket vesztik a napok, és vele együtt Te magad is? Új izgalomra vágysz? Na de hová tűnt a régi? Mi történt vele?

Ha őszinte vagy magadhoz, rájössz: semmi más, csak kiestél a szerepből, amit az első napon játszottál. Már nem akarod a legjobbat mutatni magadból, csupán a hétköznapi énedet. Azt várod, hogy akit a ragyogásod bűvölt el, beérje az árnyékoddal, és ugyanúgy lelkesedjen az árnyékért, mint annak idején a ragyogó lényedért. És Te? Te is ugyanúgy lelkesedsz? Akár még 10 év elteltével, 2-3-sok gyerek után is? Na, ide kell a nagy őszinteség!

Ne feledd, minden egyes együtt töltött nap reggelén igazat szól az üzenet: a mai napon találkozol Életed Párjával!

Szeretettel,

Anita

Mi az a Theta Healing® ?

Siker történet…

Siker történet…

Most dicsekedni jöttem, öröm – boldogság van a szívemben, mikor a klienseim siker storyról számolnak be…😍🌈💗💙

Lívia tegnap volt nálam konzultáción, már hosszú ideje keres munkát…😴
Gyökér probléma az volt, hogy pánikol, ha új helyre kell mennie…

Ma a következő üzenetet kaptam Tőle; “Képzeld el! – ma behívtak állásinterjúra hétfőre  még ha, nem is vesznek fel, akkor is szuper és nagyon – nagyon köszönöm. Sokkal nyugodtabban kezeltem a telefonhívást, csak egy kicsit zavarban voltam, de nem pánikoltam be és nem is félek az interjútól, csak nagyon izgatott vagyok…💙💛💚😍 Szuper vagy! ” Lívia

Természetesen az ő engedélyével osztottam meg veletek is a csodálatos változást! És még nem telt 24 óra…🕑fantasztikus ez a Théta…😘ezért imádom használni…💚gyors, hatékony változás…🌷🌺várlak szeretettel konzultációra…💗változásra fel…😍

Nők virágozzatok!🏵️💮🌸💐🌻🌼🌷🌺

Szeretettel:

Anita

 Kapcsolatoktól a szingliségig 1.rész

 Kapcsolatoktól a szingliségig 1.rész

Nem szeretem ezt a szót: szingli. Olyan érzésem van tőle, mintha valaki rám nyomott volna egy bélyeget. Utálom, amikor megkérdezik, hogy ez mégis hogyan lehetséges? És kutató tekintettel végignéznek rajtam, felsorolják magukban a felfedezett hibákat, meglátásokat és pár másodperc leforgása alatt egy konkrét diagnózist állítanak fel velem kapcsolatban.

Fotó; croisy

De amikor ezt kérdezik, igazából arra kíváncsiak: mi baj van veled? Hiszen kívülről aranyos vagy, szép, kedves, az érdeklődési köröd is figyelemreméltó és okos vagy, művelt. Akkor mi lehet a probléma? Pszichopata vagy?

Fotó: Didgeman

Én magam sokáig hittem azt, hogy el vagyok törve. Sérült áru vagyok, valami, amit meg kell javítani. És hogy majd egyszer, amikor itt lesz az ideje, akkor eljön hozzám A Férfi. És majd ő összerak engem. Hogy majd ő lesz az, aki meg fog tudni menteni, és aki azzá a nővé tesz, aki lenni akarok.

Ez volt az egyik legnagyobb téves hitrendszerem.

Csak vártam és vártam, hogy megnyíljon az ég és végre fény áradjon az életembe, hogy végre megérkezzen az, amire annyira nagyon vágytam gyerekkorom óta.

Fotó; jplenio

És végülis belépett az életembe egy . Az évek óta áhított kapcsolat végre létrejött! Ezaz! Végre boldog leszek! Nagy túrót.

Fotó: Inactive account – ID 3194556

Ami azt illetti, az elején még működött az az elképzelésem, hogy egy pasi majd segíteni fog nekem abban, hogy szépnek lássam saját magamat. Mert minden kislányos elképzelésemet felülmúlta az a pasi. Amiről aztán kiderült, hogy túl sok. Túl férfiatlan. És egyáltalán nem az, amire vágyom. Felturbózta az önbecsülésemet, de csak ideig-óráig.

Addig a pontig, amíg őrülten el nem kezdett zavarni a folyamatos imádás, amiről később kiderült, csak a manipuláció része volt. És nem értettem. Fiatal lányként az volt minden vágyam, hogy legyen egy olyan pasim, aki kedves, a tenyerén hordoz, odáig van értem, igazán szeret és velem akarja leélni az életét. Pontosan ilyet kaptam, nem lehet okom panaszra. Csakhogy az az eszembe se jutott, hogy ha csak ezek az érzelmek működnek, akkor nincs egyensúly se a pasiban, se pedig a kapcsolatunkban. És hogy ezek a kívánságok, ha átcsapnak vég nélküli érzelmekbe, akkor egy tökéletes megszállottat kapok. Nem pedig egy férfit.

Fotó; StockSnap

De ez a tapasztalás szuper volt arra, hogy egyáltalán rájöjjek, mi az amire igazán vágyok. És az nem az, amiket a romantikus filmekben látok, vagy amiről a romantikus regények szólnak. Iszonyúan becsapva éreztem magam, miután vége lett ennek a dolognak. Mert, hogy ez egyáltalán nem az volt, amit elképzeltem, de még csak köze se volt hozzá! Átkoztam minden filmet, minden könyvet, ami a cukormázas romantikát hirdeti és úgy ámblokk a társadalmat is. Mert, hogy nekem senki nem szólt arról, hogy az első igazi kapcsolat, az többről szól, mint ártatlan vonzódás és szép szavak. Úgy éreztem magam, mint akit teljesen megaláztak és kihasználtak.

Fotó: Counselling

És még mindig magamat hibáztattam az egészért. Én szakítottam, miközben szegény exem mindent megtett értem és én milyen egy önző dög vagyok! Nem voltam belé fülig szerelmes, mégis belementem a kapcsolatba. Kihasználtam, ezért pedig olyan mérhetetlen bűntudatot éreztem, hogy alig bírtam elviselni. Később jöttem csak rá arra, hogy ő se volt ám olyan ártatlan. És még ennél is később jöttem rá arra, hogy egyikünk se volt jó vagy rossz ebben a kapcsolatban. Mert hogy ketten voltunk ebben a dologban és igenis mindkettőnknek szüksége volt erre a tapasztalásra. De akkor ezt még nem láttam. És amikor rájöttem arra, hogy ő se volt egy szent, akkor a pokolba kívántam őt!

Fotó: Counselling

És elkezdtem megint azt hinni, hogy a kapcsolat, az kizárólag csak a szexről szól. Hogy a férfiak nem azért vannak velem, mert szeretnek velem lenni, beszélgetni, eszmét cserélni és úgy összességében élvezni a társaságomat. Hanem csakis a szexért, az pedig hogy én ki is vagyok, azt magas ívből leszarják. Persze eljátsszák azt, hogy érdeklem őket, de igazából nem is figyelnek. Hogy igazából az előjáték is csak az én kedvemért van, mert hogy őket az sem érdekli, nekik nincs rá szükségük! Nekem tesznek vele szívességet. Szóval hálás lehetek. És iszonyú dühös lettem. Borzalmas dühöt és csalódottságot éreztem.

Fotó: Counselling

Nem csak a férfiak iránt, hanem saját magam iránt is, amiért én naiv azt gondoltam, hogy ez többről szól, hogy létezik olyan, hogy igaz szerelem. A dühöm vezetett odáig, hogy többé nem akartam a szerelmet. És bosszúból, amiért a férfiak csak használni akarnak, én is csak használni akartam a férfiakat. Évekkel később ismertem fel, hogy ez a kapcsolat és ezek az érzések mennyi mindent hoztak felszínre bennem és támogattak abban, hogy végül tényleg megkaphassam azt, amire igazából vágyom, nem pedig azt, amiről úgy gondoltam.

Fotó: Counselling

Fel tudtam általa ismerni, hogy igenis komoly problémám van a szerelemmel, mert nem engedem meg magamnak. Hogy miért is van ez és miért van bennem a zsigeri gyűlölet a férfiakkal szemben. Hogy képtelen vagyok a befogadásra. Ez is a hitrendszereim egyike volt.

  • A férfiak csak a szexet akarják.
  • A férfiak nem tudnak szeretni.
  • A férfiak hazugok.
  • A férfiak csak arra képesek, hogy átverjenek, manipulálnak és megcsalnak. Sok más egyéb között.

Fotó: MIOTRAN

Képessé váltam arra, hogy igaz valójában megérezzem, milyen mérhetetlen fájdalom húzódott valójában a sebeim mögött. Sok-sok élet hozadéka. Megszámlálhatatlanul sok fogadalom és eskü, ami nem csak a mostani létemre korlátozódik, de amit maximálisan képes vagyok ebben az életemben a helyére rakni és feloldani.

Fotó: Free-Photos

Nagy pofon volt az, hogy rájöttem nem csak a férfiakkal szemben voltak fenntartásaim, hanem a nőkkel szemben, saját magammal szemben is. Rengeteg felismerés katalizátora volt egyetlen rossz kapcsolat és az abba való visszaesés. De nem volt szükségem már több ismétlésre, mert sikerült levonnom a konzekvenciát, miután végleg sikerült lezárnom magamban ezt az egészet. Akkor pedig még csak annyit szűrtem le belőle, hogy ne érjem be kevesebbel, mint amennyit megérdemlek és amire igazán vágyok. Hogy kiálljak magamért, a saját érzéseimért. Azért is, ha valamit nem akarok.

Fotó: TerriC

Korábban átoknak éltem meg a szingliséget, később pedig áldásként. Szükségem volt az egyik végletre ahhoz, hogy meg tudjam tapasztalni a másik végletét is a dolognak. Így pedig már esélyem volt arra, hogy elkezdjem megtalálni a középutat.

Te, már megtaláltad a középutat?

Igen, de még van egy-két kérdésem!

Nem, megoldást szeretnék!

Szeretettel:

Anita