Mi az, amiért szeretnék segíteni?

Mi az, amiért szeretnék segíteni?

Ez egyszerű kérdésnek tűnik, de valójában nem is könnyű erre válaszolni. Én is többszöri nekifutásra jöttem rá, illetve raktam össze a választ. Persze voltak / vannak olyan emberek, akik segítettek / segítenek tudatlanul is ráébreszteni, hogy mi az én “Főmiértem”.

(A Főmiért az az érzelmi éhség, amit az életünk minden területén ki akarunk elégíteni. Egész életünket áthatja és minden cselekedetünk hátterében megtalálható. Vannak miértek is, ugyanakkor a ezek a Főmiértből nőnek ki, éppen úgy, mint a gerincoszlopból a bordák.) 

A saját példámon keresztül mutatom meg, hogy miként jutottam el addig a pillanatig, amíg nem csaptam a homlokomra – “igen ez az, megtaláltam” felkiáltással. 

Gyermekként;

Be nem állt a szám, folyamatosan beszéltem. Óvodában alvás helyett is szerettem volna hangot adni a gondolataimnak, de nem lehetett, mert csendben kellett maradni. Na, jó, azért bevallom próbálkozásaim voltak, de az óvónénik éberen figyeltek és azonnal mutatták, hogy “PSZT” . 

Otthon szerettem a színes ceruzákat pakolni, rendszerezni. Jött a kérdés: – mi lenne, ha bele beszélnék? Az új találmányom a színes ceruzából készült mikrofon lett. Imádtam, teljesen elbűvölt az a tudat, hogy kreatív kommunikációm székhez ragasztotta az embereket. Képes voltam órákig nyomni a dumát és a képzeletemben a végén felállva tapssal ünnepeltek engem. Most is könnybe lábad a szemem, ahogy újra átélem az élményt. 

Felnőttként;

Társasházi közös képviselőként az emberek szolgálata volt a fő szempont. Láttam, hogy mások milyen futószalagszerűen állnak a lakókhoz. Itt határoztam el, hogy kimegyek a lakásukra a közös költségért és ez jó lehetőség, hogy beszélgessek velük. Alkalmam nyílt a problémák azonnali kezelésére és kiélhettem a gondoskodás énemet. Szerettem az emberekkel személyes kapcsolatot fenntartani illetve a bizalmukat megnyerni. 

Kalauzként is a hasonló küldetést teljesítek be.

A Főmiértem!

Cserfes kislányként sokat beszéltem. A képzeletemben egy színpadon tartottam előadást és a közönség viharos tapssal jutalmazott. Engem ünnepeltek, Én voltam a Nagy Sztár! Enyém volt a csillogás, a pompa. Mindenki Engem Akart.

Ha a gyerekkoromat megvizsgáljuk, akkor látható, hogy az tett boldoggá, hogy népszerű voltam, hogy szerettek, hogy kedvesek voltak velem. Ez egy Nyer- Veszít(?) helyzet. Ezekben az álmodozásokban  én voltam a központban, csak magammal foglalkoztam.

Szerencsémre(?) az élet úgy hozta, hogy társasházi képviselőként az emberek problémáit kellett megoldanom és ezen keresztül kaptam meg a jutalmam, az ünneplést.Tehát a Főmiértem a szeretet, népszerűség és a megbecsülés! 

Csak egy önmagammal törődő álomból, egy másokért is cselekvő-élő valóság lett. A lakóktól megkaptam az elismerést, a köszönetet, hálát, népszerűséget, azaz az “ünneplést”.

Így alakult át a Nyer-Veszit helyzet, Nyer-Nyer helyzetté.

Ez a Főmiértem áttranszformálása. Átalakítható. Ez a jó benne. Nyer-Veszít-ből, Nyer-Nyer! Ez minden esetben megcsinálható.

A théta gyógyítást, mentorálást, azaz a  segítséget választottam hivatásomnak. Csak abban az esetben elégíthetem ki a Főmiértemet, ha ezeken a területeken kiváló vagyok. Ezért tanulok folyamatosan, hogy a legjobbak között legyek. Így akiken segítek, nyilván megköszönik és ezzel megkapom a szeretetet, a népszerűséget, és a megbecsülést. Ezért mindenki Nyer!

Ha te is szeretnéd megtalálni a főmiértedet, várunk szeretettel a márciusban induló mentor programon!

Szeretettel:

Anita

Félelmetes elköteleződés?

Félelmetes elköteleződés?

Ahogy, kimondom az elköteleződés szót, azt látom, hogy az emberek többsége elzárkózik. Mintha valami rettenetes dologról beszélnék, mintha bezárnám Őket valami sötét kamrába vagy odakötném valamihez és ezáltal elveszítenék a mozgásterüket.

Miért olyan félelmetes?

A tudatban létezik egy kép, egy idea erről a szóról, ami rögtön energiába sűrűsödik bennünk és elkezdünk félni, mert arról van képünk, hogyha elköteleződünk valami / valaki mellett, akkor az korlátokkal jár. Társadalomból, illetve generációkon át másoltuk ezt a mintát, mert ez volt elfogadott nagyanyáink körében.

De mi van, ha ez nem így van?

Nézzük meg egy kicsit közelebbről. Mondjuk ki: elkötelezem magam:

  • a párom mellett,
  • egy projekt mellett,
  • egy ügy mellett.

És még tudnák írni egy jó pár példát, de nem teszem. Ha van kedved, saját gondolataiddal kiegészítheted a mondatot.

Milyen érzés?

Elutasítod?

Kellemes?

Mi jut róla eszedbe? – írd le, lehet kommentben is.

Elutasítás érzése van benned?

Úgy érzed elveszted a szabadságod?

Pedig, nem!

Nézzük először, mit jelent az elköteleződés?

Az elköteleződés egy keretet ad az életednek, megígéred magadnak, hogy valami felé fordítod az energiádat, figyelmedet, amely mentén célokat, irányokat tudsz magadnak kijelölni. Biztonságban tart.

Mi van az elköteleződés hátterében?

A választ a tudatalatti hitrendszereink alkotják. Pl; egy Úr – nevezzük Lacinak – azzal fordult hozzám, hogy Ő bármibe belekezd, egy idő után megunja, nem talál benne motivációt, és már fél bármibe belefogni, úgyis ez a vége.

A fő hitrendszere az volt, hogy “kitartás, ahhoz kell, hogy életben maradjak” és a kitartást összekötötte az életben maradással, az élet védelme számára veszélyt is jelent, annyira, hogy már az anyaméhben is fullasztó helyzetet hozott létre magának.Választott egy dohányzó anyukát, aki folyamatosan biztosította ezt a fejlődési lehetőséget. Ő egészen idáig azt gondolta, illetve erre volt mintája, ha kitartott, akkor egy idő után lefulladt, nem tudott újra lendületbe jönni, mert elfáradt. Csak azt látta célravezetőnek, ha teljesen új dologba kezd.

Most ez túl bonyolultnak hangzik ugye?

Pedig nem!

Mindig, minden mindennel összefügg.

Tudatalatti világunkat hűen tükrözi a külső környezet, érzéseink, cselekedeteink. Ha valami nem megy, lefullad, annak oka van.

Sokan elrendezik azzal, hogy ez a karmám vagy ez a vállalkozás nem nekem való, mert……(kifogások) ezek, csak spirituális csoporttagságok, amelyek kiváló lehetőség a felelősség hárítására.

Ez is egy választás.

De választhatom azt is, hogy szembenézek a hitrendszereimmel és kiásom, azaz átírom, átrendezem a gondolataimat. Mindjárt átváltozik  a rezgés, lesz mintám a kitartás erényére és új utak nyílhatnak meg. 

Azaz kitartok az elhatározásom mellett és elköteleződöm magammal, mert tudom, hogy így érhetem el a céljaimat.

Áprilisban induló mentor program keretében foglalkozunk a témával, ha hívást érzel várunk szeretettel.

Anita

Csáti Tamás – Sikeres, boldog élet! 2. Rész

A felelősségvállalás szerepe az életünk sikereiben és kudarcaiban. Ahhoz, hogy az életünknek egyedüli irányítói legyünk, elengedhetetlen, hogy minden tettünket és azok következményeit vállaljuk.

Csáti Tamás – Sikeres, boldog élet! 1. Rész

Miért lett a könyvünk címe “Ez az egy életem van!” ? Velünk együtt sokan hisznek a reinkarnációban. Ugyanakkor, ezzel a külsővel, testalkattal, nemmel, körülményekkel, földrajzi helyzettel, születési hellyel, álmokkal, vágyakkal, célokkal csak ez az egy életünk van!

Ez egy olyan könyv, amit nem tudsz CSAK egyszer elolvasni – Czakó Kriszti

Ez egy olyan könyv, amit nem tudsz CSAK egyszer elolvasni – Czakó Kriszti

Ha a legtöbbet szeretnéd kihozni belőle, amire hivatott is, akkor érdemes már az elején egy vastag kihuzóval nekilátni, vagy ami még jobb egy kis jegyzetfüzetkébe kipingálni a kedvenc részeidet. Én második neki futásra biztos, hogy így teszek tekintve, hogy olyan maga az olvasmány, mint az önfejlesztés nagy közös magja.

Velős, tartalmas, sűrű és egy magyar pár írta ami miatt szintén elnyerte a tetszésem, mert igazi “magyar problémákra” is rávilágítanak és nagyon bele tudtam magam élni egy-egy ilyen helyzetbe. Nem egy sablonra épülő “boldogság recept” könyv, inkább valami olyasmi ami már tesztelt és tapasztalat is áll a háttérben.

Az eredeti cikket a franciapiritos.blog– on találod!

IDE KATTINTVA TUDOD A LEGKÖNNYEBBEN MEGRENDELNI!

Köszönjük Kriszti az építő véleményed.

Szeretettel,

Anita