Álmok? Célok? Siker?

Álmok? Célok? Siker?

Régi Anita kinevette azokat az embereket, akik az álmaikról beszéltek…😯

A régi Anita azt gondolta milyen furcsák ezek az emberek…álmok?…célok?…minek?

A régi Anita legyintett és úgy döntött, Ő inkább marad a realitás talaján. Élte szürke, unalmas hétköznapjait…miközben mások céljaik megvalósításán dolgoztak…☺️

A régi Anitának az élete összeomlott, a céltudatos ember élete virágzott…😴

Igen én is gondolkodtam racionálisan, volt idő mikor nem hittem magamban, nem hittem az álmaimban, nem hittem abban, hogy a célok megvalósulnak…,de eljött az a pont az életemben, amikor döntenem kellett: a régi, megszokott életemben maradok vagy választom az ismeretlen, izgalmas, álmokkal, célokkal teli új életemet

Mindig van kiút, mindig van egy érzés, mely kiszakít a régiből…😚

Éppen, ezért lett a könyvünk fő mottója;

„REMÉNYT VINNI ODA, AHOL NINCS,
ÉS ERŐT ADNI ODA, AHOL HALVÁNY A REMÉNY!”

Szeretettel ajánlom könyvünket, ha Te is azon ponton vagy, hogy jól jönne a változás és valami kapaszkodót keresel hozzá…

Ajándékba adjuk a munkafüzetet, hogy még mélyebben elsajátítsd a könyvben olvasottakat.

Egy kattintással tiéd lehet…😉

Szeretném az ajándék munkafüzetet

 

Új év, új élet – új Én

Új év, új élet – új Én

Véget értek az ünnepek, lezártuk az előző évet és nagy reményekkel útjára indítottuk az újat. Elképzeltük, mit is fogunk majd ebben az évben másként, és egyben sokkal jobban csinálni, mint korábban. Ígéreteket tettünk legalább saját magunk számára, hogy most aztán már tényleg betartjuk, jobban figyelünk, és a horoszkópok előrejelzései is sikerrel kecsegtetnek…

Fotó; NickyPe

Egyben el is érkeztek újra a dolgos hétköznapok, lassan visszatérünk a munkába, a pihenés után újra felvesszük a ritmust. Kipihenten, energikusan vágunk neki az új, a szebb jövőnk megteremtésének, ámde jó eséllyel néhány hét múlva azon kapjuk magunkat, hogy észrevétlenül visszacsusszantunk a régi kerékvágásba.

Fotó; Riccardo Bresciani

És hogy ez miért van így? A válasz nagyon egyszerű: a megszokások ereje abban rejlik, hogy ilyenkor az agyunk átvált „robotpilóta” üzemmódba, hogy energiát spóroljon nekünk. Ha tartós változást akarunk elérni, akkor a szokások, a megszokás erejét kell felhasználnunk, ezt az erőt kell a saját szolgálatunkba állítanunk. Ezt úgy érhetjük el, ha a rossz szokásainkat olyanokkal helyettesítjük, amelyek a valódi céljainkhoz visznek közelebb.

Ha az elmúlt évet megfelelően értékeltük ki, akkor pontosan tudjuk már, hogy milyen hibákat szeretnénk korrigálni, milyen területen szeretnénk tovább fejlődni. Ha ezek a célok megvannak, akkor már egyszerűen be tudjuk azonosítani azokat a szokásainkat, amelyek automatizmusként működve pontosan ezeket a hibákat idézik elő, vagy afelé vezetnek minket. Ha már azonosítottuk ezeket a szokásokat, akkor érdemes listába szednünk őket és megtervezni, mikor, hogyan, milyen új szokás kialakításával szeretnénk őket helyettesíteni. Érdemes a legégetőbb problémával kezdeni, mert ezzel szabadíthatjuk fel a legtöbb energiát.

Fotó; kaboompics

Amire mindenképpen figyelnünk kell: lassan, lépésről lépésre kell lecserélni a rossz, gátló, hátráltató szokásainkat, hiszen a megszokások ereje éppen abban van, hogy automatizmusként működve energiát spórolnak nekünk. Az átalakulás idején pontosan tervezzük meg a napjainkat, minden napra, hétre, hónapra illesszünk be egy-egy apró változást, ami még nem megterhelő számunkra. Ha kitartunk a terveink mellett és megfelelően kis változtatást illesztünk be napjainkba, akkor az eredmény tartós marad. Az így beépített új szokás idővel automatizmussá válik, vagyis onnantól már az lesz a régi kerékvágás.

Szeretettel:

Anita

Újévi fogadalmak helyett…

Újévi fogadalmak helyett…

Az év végére mindenki kicsit lelassul, visszahúzódik, az ünnepek alatt ösztönösen jobban figyelünk egymásra, de befelé is. Ilyenkor a sok rohanás után kicsit megpihenünk, és a meleg szobában ücsörögve óhatatlanul is feltörnek az év eddigi eseményei; eljön az év kiértékelésének az ideje. Ezekben a napokban számbavesszük, mit terveztünk ebben az évben megváltoztatni, és hogy mit sikerült ezekből ténylegesen meg is valósítanunk. Fogadkozunk, hogy jövőre másként lesz, jobban igyekszünk, kitartóbbak leszünk; nagy rutinunk van már benne, hiszen évek óta csináljuk.

Fotó; Free-Photos

Az új év kezdete mindig tiszta lapot ígér, és ilyenkor nagy a csábítás, hogy megfogadjuk, leszokunk végre a dohányzásról, lefogyunk pár kilót, jobban figyelünk az egészségünkre, több időt töltünk szeretteinkkel. Januárban nagy lelkesen vágunk bele a megvalósításba, képesek vagyunk fenekestől felforgatni az életünket – de néhány nap, hét vagy hónap elteltével azon kapjuk magunkat, hogy ismét visszazökkentünk a régi kerékvágásba. Mint tudjuk, a megszokás nagy úr, és mindig egyszerűbb a megszokott utat választani.

De mit tehetünk, hogy ez ne így legyen?

Legjobb, ha elemezzük, mit is szeretnénk megváltoztatni, majd apróbb lépésekre bontjuk. Fokozatosan, hónapról hónapra mindig csak egy kis változtatást iktatunk be, minden hónapban egy új szokást alakítunk ki, így év végére jelentős eredményt érhetünk el. Ha például egyszerre szeretnénk lefogyni, egészséges étkezésre áttérni és elkezdeni sportolni, az elég megterhelő – de ha hónapról hónapra haladunk, minden hónapban egy valamit átalakítva, akkor mondjuk az első 3 hónap alatt teljesen át tudjuk állítani az egyes étkezéseinket, a következő 3 hónapot rászánhatjuk a megfelelő edzési rutin kialakítására, és így folyamatos kicsi lépésekkel haladva könnyedén el tudjuk érni azt, amit esetleg már évek óta nem sikerült. És még mindig marad fél évünk újabb apró változtatások bevezetésére, amelyek, ha év végére összeadódnak, hatalmas és tartós változást idéznek elő az életünkben.

Újévi fogadalmak helyett inkább alakíts ki hónapról hónapra új szokásokat, amelyek mindig egy lépéssel közelebb visznek az elérendő célod felé!

Boldog Új Évet Kívánok

Szeretettel:

Anita

Hallottál már a BogBag biopamut zsákokról, szatyrokról és a méhviaszos szalvétákról? Szerintem óriási találmány és még környezetbarát is

Hallottál már a BogBag biopamut zsákokról, szatyrokról és a méhviaszos szalvétákról? Szerintem óriási találmány és még környezetbarát is

BogBag, azaz rendes polgári nevén Lay Boglárka, a környezettudatos zsákjairól, szatyrairól illetve méhviaszos szalvétáiról híres. Elkötelezett híve annak, hogy csökkentsük a háztartási szemetet, illetve, hogy ahol lehet, újrahasznosított termékeket használjunk. Eddig titkos volt, de most már publikussá válik, Bogival mi is készülünk egy közös tervvel. Hamarosan megjelenik könyvünk és a hozzátartozó 28 lapos memória kártya. Bogbag zsákokba is fogjuk csomagolni, amely választható opció lesz megrendelésnél. Számunkra nagy boldogság, hogy Bogi elvállalta a gyártását, így biztosak lehetünk abban, hogy minőségi munkát kapunk Tőle, illetve szeretettel készül.

Mikor indítottad el Bogbag vállalkozásodat? Mivel foglalkoztál előtte?

Hú, elég sok mindent csináltam az elmúlt 25 évben, de semmi nem volt hiába, mindenből igyekeztem tanulni, fejlődni, tapasztalatot gyűjteni. Imádtam olvasni gyermekkorom óta, így nem volt kérdés, hogy érettségi után könyvtáros legyek majd. Imádtam ott dolgozni, az a hangulat, az emberek és persze a könyvek egy olyan elképesztő miliőt teremtettek, amit nem lehetett megunni. Izgalmas volt megismerni az embereket, beszélgetni velük irodalomról, zenéről, filmekről vagy az élet apró történéseiről, sok barátság született a könyvtárban, amelyek ma is tartanak.

Fotó: Bné Erdélyi Diána

Később voltam diszpécser, könyvelő, dolgoztam piackutatóként és telefonos ügyfélszolgálaton, megfordultam kis cégnél és nagy multinál is, de mindig úgy éreztem valami nem az igazi. Örök álmodozó vagyok, aki sose bír nyugton maradni, mindig csinálok valami újat, mást, szeretek tanulni, új dolgokat kipróbálni. Rájöttem, hogy szeretnék a magam ura lenni minden téren, így 2017. októberében létrejött a BogBag.  Igyekszem egyedi dolgokat készíteni biopamutból, amik színesek, derűt sugároznak és nem tucat termékek.

Mi volt az motiváció, ami meghozta a vállalkozói kedvedet? Miért pont a Bogbag zsákok, szatyrok gyártására esett a választásod?

Gondoltad volna, hogy mivel a műanyagok lebomlása több száz év, ezért a Földön jelenleg az utolsó gramm műanyag is itt van, amit valaha gyártott az ember?!

Hogy a lebomló műanyag többsége valójában nem bomlik le, hanem apró mikroműanyagra, mikrodarabkákra esik szét, a vizekből bekerülnek a táplálékláncba, és előbb-utóbb ránk is hatással vannak?!

Szeretném, ha az emberek felismernék, hogy a környezettudatos életmód, nem luxus, nem egy múló divat, hanem egy életforma.

Sok felnőtt még mindig nem tartja lényegesnek, sőt nyűgnek érzi szelektíven gyűjteni a szemetet, felhagyni az egyszerhasználatos nejlon használatával.

Egyszerűbb letépni az újabb nejlonzacsit – amit kb. addig a pár percig használunk, amíg beletesszük az élelmiszert, de utána több száz év, mire lebomlik – mint előrelátóan vinni magunkkal 1-2 pamutszatyrot. Pedig ez sem bonyolult, csak eleinte kell rá odafigyelni, aztán megszokássá válik.

Biopamutból kezdtem el olyan egyedi termékeket készíteni, amelyek kiváltják a folpackot és alufóliát, környezetbarátok, nem tartalmaznak műanyagot, többször használhatóak, megfizethetőek. Ha a biopamut termékeimmel én is hozzájárulok ehhez a folyamathoz, az nagyon jó érzés.

Hogyan tudod összeilleszteni a magánéleteddel a vállakozást?

Szerintem a társadalomnak még mindig nehéz elfogadni azt, hogy attól, hogy anya otthon van, anya még dolgozik. Sokszor kreatívnak kell lenni, hogy minden működjön, de sokat segít a férjem és az édesapám is a gyerekekkel kapcsolatos teendőkben. Reggel útnak indítom a családot, utána napközben alkotok, intézem a cég dolgait, délután megyek a gyerekekért az iskolába, útközben bevásárolunk és lefekvésig együtt vagyunk. Ilyenkor igyekszem leginkább anya lenni, csak velük foglalkozom és ha lefeküdtek, utána szoktam megint dolgozni még általában éjfélig.

Voltak – e nehézségeid a kezdéskor?

Szerintem, ha bármelyik vállalkozónőt megkérdezed, aki egyben anya is, 100%, hogy azt mondja az idő a legnagyobb problémája. Nehéz minden szinten teljesíteni, mint vállalkozónő, mint anya, mint feleség, mint házvezetőnő, mint szakács és beleférjen a 24 órába egy kis énidő is. Na ez az, amit nekem is sokszor nehéz megvalósítani, de lassan sikerül megtalálnom az egyensúlyt, remélem.

Ami még nehézség volt, hogy nem volt kellő szakmai tudásom és pénzem se, hogy megfizessem a szakembereket, így sok mindent nekem kellett megtanulni.

Milyen széles a termékpalettád?

Vannak állandó termékeim és szezonálisak is. Már készülök őszi és téli szezonális termékekkel, mint a fűszerekkel illatosított textil szaloncukrok vagy az egyedi, névre szóló mikulás zsákjaim, amiket aztán minden évben újra elő lehet venni.

Ezen kívül vannak a pamut szatyraim a BogBagek, amik trendi mintásak, moshatóak, összehajthatóak, kis helyen elférnek a női táskában így nincs szükség egy újabb nejlon szatyorra.

A BogPack egy természetes és környezetbarát méhviaszos textilszalvéta, ételcsomagoló, mely lemosható és újrafelhasználható. Nemcsak mutatósak, hanem alternatívái az egyszer használatos folpacknak és alufóliának.

Tépőzárral vagy gombbal, és egy darab zsinórral tökéletesen záródik. Abban is más ez, mint pl. egy műanyag doboz, hogy a mérete szabályozható, illeszkedik a benne lévő élelmiszer nagyságához.

Gyerekeknek is készítek kispárnákat, tornazsákokat. Náluk kifejezetten fontos, hogy biopamutot használjak. Vannak péksüteményes és zöldséges zsákjaim is több méretben és mintával, illetve az abszolút kedvenc a frissentartó kenyeres zsák.

Mik a közeli és távoli céljaid?

Bevallom ennyire konkrétan nincs megtervezve a jövő. 🙂 Folyamatosan fejlődik a cég és vele együtt én is, ez alatt az egy év alatti is hosszú utat tettem meg, és büszke vagyok arra, amit elértem a termékeimmel. Ahogy változik a világ, úgy változom én is és a vásárlók igényei és a termékeim is.

Közben offline térbe is kiléptem nyáron, jelen voltam több rendezvénye, vásáron (pl. Biopiac, Tihanyi Biobúcsú és Kiskertpiac). Rendszeresen járok a Kiskertpiacra, itt már fixen megtalálható vagyok minden hónapban és szeretnék a jövőben is mindig ott lenni.  Imádom a vásárokat, iszonyatosan elfáradok estére, de egyben hatalmas élmény is egy ilyen nap. Sok kapcsolatot lehet kiépíteni a vásárlókkal, és van idő beszélgetni is velük; akik rendszeresen adnak új ötleteket, inspirálnak.

Idén lesz még pár karácsonyi vásár is, ahol jelen leszek (a weboldalon megtalálhatóak a megjelenéseim), illetve most először a Csak a Mentes Karácsonyi Vásáron is, ami egy hatalmas kihívás nekem, hiszen több ezer ember fordul meg egy nap alatt a rendezvényen.

Milyen tanácsot adnál annak, aki most indít vállalkozást?

Higgyen, bízzon önmagában. Abban, amit csinál. Legyen elég kezdő tőkéje, mert először csak viszi a pénzt a vállalkozás. Egy vállalkozást csak szívvel-lélekkel lehet csinálni. Én egy személyben vagyok cégvezető,  anyagbeszerző, tervező, varrónő és csomagoló. Ami pénz bejön, azt visszaforgatom a vállalkozásba.

Megosztanál néhány olyan tippet, amivel a nőiességünket tudjuk emelni?

Használjunk természetes kozmetikumokat, illetve készítsünk házilag. Keverjünk össze tengeri sót egy kis aroma olajjal, a világ legjobb lábradírja, amitől pihe-puha lesz a lábfejünk. Szeressük önmagunkat, mindig legyen időnk önmagunkra, legyen napi szinten legalább 5 perc “énidőnk” ami csak rólunk szól, lehet az egy bögre tea vagy kávé, vagy pár oldal egy könyvből vagy akár egy rövid séta, de ez az idő csak a miénk legyen és nevessünk sokat és aludjunk legalább 7 órát 🙂

Köszönöm Boginak a beszélgetést.

A Bogbag termékeit ITT tudod megtekinteni.

A Bogbag facebook oldalt ITT találod.

Szeretettel, Anita

Cikk szerzője: Hidvégi Anita

Szabadnak lenni…

Szabadnak lenni…

Nem könnyű szabadnak lenni. Nehéz, mert ahhoz, hogy valaki végre szabad lehessen, saját magától kell elkérnie a börtönének kulcsát. Nem csak egy kulcs van, hanem több száz, vagy akár ezer is lehet. Mindegyik kulcsnak másmilyen az alakja, a mérete, a formája és a görbületei. Mindegyik egy újabb és újabb ajtót nyit ki, amivel egy-egy régen elzárt részünket tudjuk felszabadítani és szabaddá tenni. Ezeket a kulcsokat csakis mi tudjuk odaadni önmagunknak, mert senki másnak nincs hatalma felettünk!

Fotó: cocoparisienne

Ezek a saját kis kulcsaink, a saját szabadságunk, ezért ha bárki azt hiszi, hogy majd jön valaki, aki megoldja helyette a dolgait, az csalódni fog. Senki nem fog jönni, aki majd mindent megold helyettünk, ez egyszerűen nem így megy. Nekünk kell készen állnunk arra, hogy egyáltalán merjük felismerni ezt, és hogy merjük elkérni ezeket a kulcsokat. Készen kell állnunk rájuk és sajnos, vagy nem, de nem fogjuk tudni úgy megoldani, hogy ledaráljuk őket, mintha csak futószalagon érkeznének. Időre van szükségünk és megértésre saját magunkkal szemben.

Fotó: pixel2013

A dolog ott kezdődik, hogy be merjük vallani saját magunknak, hogy igenis gátoljuk a saját szabadságunkat. Talán nem szándékosan vagy tudatosan, de attól még megállítjuk önmagunkat. Nincs külső tényező, kívülről jövő „gonosz”. Minden belőlünk indul ki, az is ha bezárva érezzük magunkat, ha a börtön, amibe bezártuk magunkat már túl szűk, túl kellemetlen és szabadulásra vágyunk.

Ez a mi börtönünk, mi hoztuk létre, mi vagyunk azok is, akik  levághatjuk a láncainkat és ki tudjuk szabadítani saját magunkat.

Fotó: sammisreachers

Ezért egyesével kérjük el a kulcsokat magunktól, a saját tempónkban. Ezt az időt nem lehet felgyorsítani és nem szabad siettetni. Mint ahogyan egy megsérült vadállatot se engedhetünk rögtön a műtőasztalról vissza a vadonba. A gyógyuláshoz időre van szükségünk, mert vannak dolgok, amiket muszáj feldolgoznunk, amik időt és energiát vesznek igénybe. De megéri. Igen, lesznek és vannak olyan alkalmak, amikor inkább sikítani van kedved és közlöd, hogy ezt nem vagy hajlandó tovább csinálni, mert értelmetlen és igazából azt sem tudod, mit csinálsz!

Fotó: Schattenwolf

Lesznek olyan hetek és napok, amikor eleged lesz az egészből és úgy tűnik bármit is teszel, bármennyit is dolgozol, az haszontalan és csak elvesztegetett idő. De ha ez tényleg így van, ha ez mind csak időpocsékolás, akkor az, aki így gondolja, lenne szíves megmondani annak a festőművésznek ott, hogy hagyja abba a képet, amit éppen fest, mert teljesen értelmetlen hogy csinálja?! Úgy értem, nem tudta befejezni éppen amikor elkezdte, szóval… értelmetlen és nem normális, amiért azt hiszi azzal, ha össze-vissza kevergeti a színeket, meg kapálózik a vászon előtt az ecsettel, fog is jutni bármire!

Fotó: AidaKhubaeva

Csakhogy mindannyian így kezdjük. Először megszületik a gondolat a fejünkben, hogy szeretnénk festeni. Ebből a gondolatból később indíttatás lesz, és színek, formák, textúrák amiket szeretnénk megjeleníteni a vásznon. Azután a kezünkbe fogjuk az ecsetet, elővesszük a színeket és megpróbálunk alkotni valamit. Talán először úgy fog tűnni, hogy borzalmas vagy éppen vicces a mű ami elkészült, de maga az élmény, ahogyan belemélyedünk a munkába, abba, amit szeretünk és élvezünk, ahhoz fog vezetni, hogy folytassuk a tevékenységet. Később a korábbi színekből már kialakulnak és összeállnak képek, egyértelműbb gondolatok. Míg végül megjelenik életünk legszebb alkotása. Visszatekintve pedig nem fogjuk érteni a saját magunkba és a tehetségünkbe vetett hitetlenséget és bátortalanságot, a kudarctól való félelmünket.

Fotó: bugent

Önmagunk felszabadítása is egy ilyen folyamat. Először csak megszületik bennünk egy törékeny gondolat azt illetően, hogy mennyire szeretnénk szabadok lenni! Aztán belátjuk, hogy ezért tennünk is kell valamit, szóval elkezdünk dolgozni és ásni. Kőkeményen ásunk és ásunk. Történeteket fogunk csak látni, foszlányokat a korábbi tartalmakból. Ha úgy tetszik idézeteket és összefoglalókat kapunk a könyvekből, amik életeink történeteit alkotják. Jó lesz, tetszeni fog. De nem fogjuk érteni az elején. Zavaros lesz és kusza, ami majd egyre tisztábbá és szebbé válik. A történetek összefoglalói végül egymásba érnek, együtt megvilágítva egy újabb történetet, és értelmet adva egy nagyobb egésznek.

Fotó: Comfreak

Nem fog elsőre sikerülni és nem egy egyszeri önvizsgálatot vesz majd igénybe. Ez egy mindennapos kihívás lesz. Minden nap választani fogsz és döntéseket hozol vakon, míg eljön az a nap, amikor már tudatosan választod meg a saját utadat, gondolataidat és cselekedeteidet. Az egy gyönyörű nap lesz és megígérhetem, a nap akkor is fényesebben fog majd ragyogni, ha zuhogni fog az eső vagy esni fog a hó!

Az lesz az az alkalom, amikor egy nagyobb egész fog felszabadulni benned, és az a rengeteg apró kis darab végre felveszi egy nagyobb dolog formáját. Rengeteg kulcsot fogsz adni addig magadnak.

Fotó: KaiPilger

Aztán amikor rájössz arra, mi az amitől szabadnak, igazán szabadnak érzed magad, rá fogsz jönni arra is, mi akadályoz meg benne, hogy végre meg is tedd azt te magad! Könnyű azt meghatározni, miért nem érzed magad szabadnak és önfeledtnek, mert mindig lesz valami, amire rákenheted! Mindig lesz egy de. Azt meghatározni, hogy mitől érzed úgy magad, mint akinek szárnyal a lelke…, ahhoz bátorság kell. Bátornak kell lenned, mert a válasz nem az lesz, hogy attól érzem magam szabadnak, ha annyi pénzem van, hogy ülhetek a szuper kocsiban, a szuper házamban, a szuper magánrepülőmön, vagy hogy szuper jó állásom van, vagy egy szuper kapcsolatom! Ez nem válasz erre a kérdésre! Tudod, hogy miért nem? Mert a szabadság, szabadnak lenni azt jelenti, hogy nem vagy kötve semmihez és senkihez, csakis saját magadhoz. Szabadnak lenni azt jelenti, hogy önfeledten vagy, aki vagy és egyszerre létezem a mindennel és a semmivel. Pontosan ezért, a szabadság nem jelentheti azt, hogy az anyagba kötöm magamat. Ezért kell bátornak lenned, hogy meg merd látni azt a valakit, aki igazából vagy! Azt a személyt, akiről úgy gondolod, hogy túl hangos, túl gyerekes, nem elég, vagy éppen túl sok, a lényeg hogy sosem tökéletes!

Fotó: sasint

Elárulok egy titkot: nem kell tökéletesnek lenned ahhoz, hogy olyan életet élhess, ami számodra tökéletes. Szabad akarsz lenni? Legyél elég bátor, hogy mi tesz boldoggá és főleg ahhoz, hogy meg is merd tenni ezeket a dolgokat! Táncolni akarsz a zuhogó esőben? Menj ki táncolni a zuhogó esőbe és élvezd magadat, azt, aki vagy, ahelyett hogy attól félsz mások megbámulnak vagy megbélyegeznek! Valakinek a történetében mindig gonosz vagy rossz leszel. Ezen nem tudsz változtatni. Ami viszont a jó hír benne, hogy nem is kell! Inkább leszel külső szemlélő a saját történetedben, vagy bevállalod azt, hogy egy vadidegen könyvében, akit soha többé nem fogsz látni, te leszel az a bizonyos őrült, bolond, álmodozó, hülye, idióta, félkegyelmű, nem normális, stb. Bármi lehetsz, ami csak lenni szeretnél, ehhez pedig csak te kellesz és az álmod! Csak az kell hozzá, ami te vagy!

Kezd el elkérni magadtól a kulcsokat szépen sorjában és megígérem, előbb vagy utóbb, de szabaddá válsz. Akkor pedig, már nem fog számítani ki hiszi azt, hogy az égbolt a határ.

Szeretettel,

Anita