Kapcsolatoktól a szingliségig 1.rész

 Kapcsolatoktól a szingliségig 1.rész

Nem szeretem ezt a szót: szingli. Olyan érzésem van tőle, mintha valaki rám nyomott volna egy bélyeget. Utálom, amikor megkérdezik, hogy ez mégis hogyan lehetséges? És kutató tekintettel végignéznek rajtam, felsorolják magukban a felfedezett hibákat, meglátásokat és pár másodperc leforgása alatt egy konkrét diagnózist állítanak fel velem kapcsolatban.

Fotó; croisy

De amikor ezt kérdezik, igazából arra kíváncsiak: mi baj van veled? Hiszen kívülről aranyos vagy, szép, kedves, az érdeklődési köröd is figyelemreméltó és okos vagy, művelt. Akkor mi lehet a probléma? Pszichopata vagy?

Fotó: Didgeman

Én magam sokáig hittem azt, hogy el vagyok törve. Sérült áru vagyok, valami, amit meg kell javítani. És hogy majd egyszer, amikor itt lesz az ideje, akkor eljön hozzám A Férfi. És majd ő összerak engem. Hogy majd ő lesz az, aki meg fog tudni menteni, és aki azzá a nővé tesz, aki lenni akarok.

Ez volt az egyik legnagyobb téves hitrendszerem.

Csak vártam és vártam, hogy megnyíljon az ég és végre fény áradjon az életembe, hogy végre megérkezzen az, amire annyira nagyon vágytam gyerekkorom óta.

Fotó; jplenio

És végülis belépett az életembe egy . Az évek óta áhított kapcsolat végre létrejött! Ezaz! Végre boldog leszek! Nagy túrót.

Fotó: Inactive account – ID 3194556

Ami azt illetti, az elején még működött az az elképzelésem, hogy egy pasi majd segíteni fog nekem abban, hogy szépnek lássam saját magamat. Mert minden kislányos elképzelésemet felülmúlta az a pasi. Amiről aztán kiderült, hogy túl sok. Túl férfiatlan. És egyáltalán nem az, amire vágyom. Felturbózta az önbecsülésemet, de csak ideig-óráig.

Addig a pontig, amíg őrülten el nem kezdett zavarni a folyamatos imádás, amiről később kiderült, csak a manipuláció része volt. És nem értettem. Fiatal lányként az volt minden vágyam, hogy legyen egy olyan pasim, aki kedves, a tenyerén hordoz, odáig van értem, igazán szeret és velem akarja leélni az életét. Pontosan ilyet kaptam, nem lehet okom panaszra. Csakhogy az az eszembe se jutott, hogy ha csak ezek az érzelmek működnek, akkor nincs egyensúly se a pasiban, se pedig a kapcsolatunkban. És hogy ezek a kívánságok, ha átcsapnak vég nélküli érzelmekbe, akkor egy tökéletes megszállottat kapok. Nem pedig egy férfit.

Fotó; StockSnap

De ez a tapasztalás szuper volt arra, hogy egyáltalán rájöjjek, mi az amire igazán vágyok. És az nem az, amiket a romantikus filmekben látok, vagy amiről a romantikus regények szólnak. Iszonyúan becsapva éreztem magam, miután vége lett ennek a dolognak. Mert, hogy ez egyáltalán nem az volt, amit elképzeltem, de még csak köze se volt hozzá! Átkoztam minden filmet, minden könyvet, ami a cukormázas romantikát hirdeti és úgy ámblokk a társadalmat is. Mert, hogy nekem senki nem szólt arról, hogy az első igazi kapcsolat, az többről szól, mint ártatlan vonzódás és szép szavak. Úgy éreztem magam, mint akit teljesen megaláztak és kihasználtak.

Fotó: Counselling

És még mindig magamat hibáztattam az egészért. Én szakítottam, miközben szegény exem mindent megtett értem és én milyen egy önző dög vagyok! Nem voltam belé fülig szerelmes, mégis belementem a kapcsolatba. Kihasználtam, ezért pedig olyan mérhetetlen bűntudatot éreztem, hogy alig bírtam elviselni. Később jöttem csak rá arra, hogy ő se volt ám olyan ártatlan. És még ennél is később jöttem rá arra, hogy egyikünk se volt jó vagy rossz ebben a kapcsolatban. Mert hogy ketten voltunk ebben a dologban és igenis mindkettőnknek szüksége volt erre a tapasztalásra. De akkor ezt még nem láttam. És amikor rájöttem arra, hogy ő se volt egy szent, akkor a pokolba kívántam őt!

Fotó: Counselling

És elkezdtem megint azt hinni, hogy a kapcsolat, az kizárólag csak a szexről szól. Hogy a férfiak nem azért vannak velem, mert szeretnek velem lenni, beszélgetni, eszmét cserélni és úgy összességében élvezni a társaságomat. Hanem csakis a szexért, az pedig hogy én ki is vagyok, azt magas ívből leszarják. Persze eljátsszák azt, hogy érdeklem őket, de igazából nem is figyelnek. Hogy igazából az előjáték is csak az én kedvemért van, mert hogy őket az sem érdekli, nekik nincs rá szükségük! Nekem tesznek vele szívességet. Szóval hálás lehetek. És iszonyú dühös lettem. Borzalmas dühöt és csalódottságot éreztem.

Fotó: Counselling

Nem csak a férfiak iránt, hanem saját magam iránt is, amiért én naiv azt gondoltam, hogy ez többről szól, hogy létezik olyan, hogy igaz szerelem. A dühöm vezetett odáig, hogy többé nem akartam a szerelmet. És bosszúból, amiért a férfiak csak használni akarnak, én is csak használni akartam a férfiakat. Évekkel később ismertem fel, hogy ez a kapcsolat és ezek az érzések mennyi mindent hoztak felszínre bennem és támogattak abban, hogy végül tényleg megkaphassam azt, amire igazából vágyom, nem pedig azt, amiről úgy gondoltam.

Fotó: Counselling

Fel tudtam általa ismerni, hogy igenis komoly problémám van a szerelemmel, mert nem engedem meg magamnak. Hogy miért is van ez és miért van bennem a zsigeri gyűlölet a férfiakkal szemben. Hogy képtelen vagyok a befogadásra. Ez is a hitrendszereim egyike volt.

  • A férfiak csak a szexet akarják.
  • A férfiak nem tudnak szeretni.
  • A férfiak hazugok.
  • A férfiak csak arra képesek, hogy átverjenek, manipulálnak és megcsalnak. Sok más egyéb között.

Fotó: MIOTRAN

Képessé váltam arra, hogy igaz valójában megérezzem, milyen mérhetetlen fájdalom húzódott valójában a sebeim mögött. Sok-sok élet hozadéka. Megszámlálhatatlanul sok fogadalom és eskü, ami nem csak a mostani létemre korlátozódik, de amit maximálisan képes vagyok ebben az életemben a helyére rakni és feloldani.

Fotó: Free-Photos

Nagy pofon volt az, hogy rájöttem nem csak a férfiakkal szemben voltak fenntartásaim, hanem a nőkkel szemben, saját magammal szemben is. Rengeteg felismerés katalizátora volt egyetlen rossz kapcsolat és az abba való visszaesés. De nem volt szükségem már több ismétlésre, mert sikerült levonnom a konzekvenciát, miután végleg sikerült lezárnom magamban ezt az egészet. Akkor pedig még csak annyit szűrtem le belőle, hogy ne érjem be kevesebbel, mint amennyit megérdemlek és amire igazán vágyok. Hogy kiálljak magamért, a saját érzéseimért. Azért is, ha valamit nem akarok.

Fotó: TerriC

Korábban átoknak éltem meg a szingliséget, később pedig áldásként. Szükségem volt az egyik végletre ahhoz, hogy meg tudjam tapasztalni a másik végletét is a dolognak. Így pedig már esélyem volt arra, hogy elkezdjem megtalálni a középutat.

Te, már megtaláltad a középutat?

Igen, de még van egy-két kérdésem!

Nem, megoldást szeretnék!

Szeretettel:

Anita

Mitől leszünk függők?

Mitől leszünk függők?

„- Le kéne szoknom a cigiről …?túl sokat dohányzok.

No meg rám csúszott jó néhány kiló az elmúlt 2 évben …?  Igaz, Laci sem az a daliás fiatalember, akivel elindultunk szépreményű életünk felé annak idején.

De hát mit tegyek?

Olyan l esik enni. Meg utána a kávé és a cigi is jól esik. Amikor a gyerek egész nap megy, mint a mérgezett egér …, én meg futok utána. Meg az örökös idegeskedés a pénz miatt … Lacival is alig vagyunk együtt, ő folyton dolgozik, én meg itthon, egyedül egész nap, segítségem sincs. Olyan jó volna néha beszélgetni, új barátokat találni. Szülés után elszakadtam a munkahelytől, az emberektől, akik körbevettek, azt sem tudom, ki vagyok. És most körbevesz az örökös, itthoni gálya …, a takarítás, főzés, mosás … az én „Végtelen történet”-em.

Biztos, hogy ez volt az az álom élet, amiről ábrándoztam annak idején?

Nem így akartam.

Ráadásul túl stresszes vagyok, alig alszom. Jár az agyam egyfolytában, néha már azt gondolom, diliházban lenne a helyem.  És egyre fáradtabb vagyok.

Vajon mások is ezt érzik?

Az igazi boldogság csak a filmekben létezik?

Hogyan gondolkozzak pozitívan, amikor nem tudok már ellazulni a rengeteg felelősségtől?„

Ugye mindannyiunknak ismerősek a fenti érzések és gondolatok?

És ez még csak egy, az embert próbáló élethelyzetek sokaságából.

De mégis, mi az oka, hogy sokunkat „beszív” az élet és elkezdünk egy olyan életet élni, amit valójában nem is igazán szerettünk volna?

Egy természetes gyermekkori beidegződés, hogy szeretnénk megfelelni környezetünknek, hiszen gyermekkorban még ettől függ a túlélésünk, hogy alkalmazkodunk környezetünk elvárásainak és elhisszük a szüleink és a környezetünk által „belénk táplált” gondolatokat, nézőpontokat, hiedelmeket. Ez nem csak a világ működésére igaz, hanem arra is, ahogy látjuk magunkat. Bizonyított tény, hogy gyermekként minél többször elégedetlenek velünk akár a szüleink, tanáraink vagy a környezetünk, és szinte csak erről kapunk megerősítést, akkor végül szinte megkérdőjelezés nélkül magunk is elhisszük a rosszalló kijelentéseket, holott ezek nem tények, csak nézőpontok. Ezek a téves nézőpontokból álló hitrendszerek pedig tudatosítással és a Théta Healing® módszerével könnyedén lecserélhetők.

Forrás: bohokas.hu

De hogy jönnek ide a függőségek?

A bizonytalanságból és (ön)szeretet-hiányból fakadnak azok a  pótcselekvések, amelyek átmeneti örömet adnak ugyan a felszínen, esetleg elterelik figyelmünket a folyton zakatoló elménk negatív gondolatairól, azonban nem hoznak végleges boldogság érzetet. Ismertebb függőségek ugyebár a dohányzás, az evés, internetfüggés, súlyosabb esetben a drogok, de olyan , egészségesnek hitt cselekmények is lehetnek ezek, amelyek első látásra nem tűnnek függőségnek, mint pl. a túlzásba vitt fittnessz vagy egészséges életmód, a takarítás- vagy tisztaság mánia.

Ezek a pótcselekvések tehát figyelemfelkeltő jelek lehetnek, hogy észrevegyük, valamit másként teszünk, mint ahogy lelkünk vágyik rá, valamit elnyomunk magunkban, és nem a saját vágyainknak megfelelően éljük az életünket, vagy esetleg egy olyan lelki teher nyomja a lelkünket, amiről nem vettünk tudomást és arra vár, hogy foglalkozzunk vele.

Ha ismerősek a fenti tünetek, akkor bátran keress meg, hiszen a Théta Healing® egy nagyon hatékony módszer a problémák feltárására, a háttérben lévő akadályozó tényezők felismerésére, kioldására és új, a valódi vágyainkhoz elvezető nézőpontok és szokások kialakítására.