Értékesnek tartod magad?

Értékesnek tartod magad?

Önértékelés, önbizalom, önbecsülés

Ez a három fogalom egymástól elválaszthatatlan; ha az egyik területen probléma van, akkor biztosan gond van a másik kettővel is. A jelentéseik gyakran össze is keverednek: az önbecsülés az önértékeléssel, az önbizalom az önbecsüléssel, és ha valaki túl nagyra értékeli magát, arra azt mondjuk, nagy az önbizalma. De ha már a meghatározásokkal is probléma van, ha nem tudjuk, egy-egy fogalom mit is takar pontosan, mit is kellene rajta értenünk, akkor hogyan tudnánk objektív módon ellenőrizni, hogy mennyire felelünk meg a kritériumainak? Hát… leginkább semennyire.

Az önbizalom, önértékelés, önbecsülés nem tudományos precizitással, pontos definícióval meghatározott fogalmak, teljesen szubjektív, hogy milyen tartalmat tulajdonítunk nekik – így aztán az is, hogy hogyan érezzük, mennyire teszünk eleget a saját definícióink feltételeinek.

És ezt nehéz elfogadni. Elszoktunk a belső munkától, így aztán külső, objektív teszteket keresünk, amik lézerpontossággal rávilágítanak, mit kell tenni. Kívül keresgélünk – és ahogy lenni szokott, ha van kereslet, megjelenik a kínálat is.

Azt, hogy milyen az önbizalmunk, önbecsülésünk, önértékelésünk, leginkább a külső visszajelzések, a körülményeink, a környezetünkben lévők véleménye, felénk való viszonyulása határozza meg. Ritka az, aki negatív környezeti visszajelzések hatására sem bizonytalanodik el saját magában, és meg tudja őrizni magabiztosságát – és ha elbizonytalanodunk, külső kapaszkodókat keresünk. Egyre élesebben figyeljük a visszajelzéseket, és ha azok negatívak, a bizonytalanságot erősítik bennünk. Vagyis minél negatívabb a környezetünk felénk, annál jobban elbizonytalanodunk, és annál jobban támaszkodunk a környezetünk visszajelzéseire. Kialakul egy ördögi kör, amiből csak egyféleképpen lehet kijutni: ha elkezdünk más forrásra támaszkodni. Saját magunkra. Elkezdünk befelé figyelni, megismerni magunkat, felfedezni saját értékeinket. És hogy ez hova vezet?

Ha értékesnek tartom magam, akkor meg is becsülöm magamat. Ha becsülöm magam, akkor értékelem is.

Amit értékelek és megbecsülök, azt igyekszem minél jobban megismerni – és ha megismertem, akkor tudom, mire számíthatok, így aztán bízom is magamban. Az egésznek a sarokköve az, hogy mennyire ismerem magam.

Szeretettel,

Anita

Jelentkezem konzultációra

 

A szerelemnek fájnia kell

A szerelemnek fájnia kell

Gyakran halljuk, hogy ami nem fáj, az nem is igazán szerelem. De ez nem így van. Az valami egészen más, ami fáj. A szerelem hatására az ember úgy érzi, mintha örömmámorban úszva a föld fölött jó 20 centivel lebegne, és ilyenkor még a legnagyobb problémák sem tudják kibillenteni ebből a mámoros állapotból. A szerelem nem fáj, hanem felemel! Viszont van valami, amivel gyakran összekeverjük a szerelmet és a szeretetet, és ez nem más, mint a birtoklás.

Sokan hiszik szerelemnek azt, amikor meglátnak valakit, és az fut át az agyukon: „Meg kell szereznem, mert nélküle nem élet az élet!” Komoly erőfeszítéseket tesznek a becserkészésére és a trófea begyűjtésére, ami egy darabig becses helyet is foglal el a gyűjteményben, de aztán idővel megfakul, és felkerül a polcra porosodni. Ott aztán nem is érzi jól magát. Volt egy férfi, aki éles esze és jó humora miatt mindig a társaság középpontja volt. Történt egyszer, hogy egy nagy családi összejövetelen, amikor a nők többsége már kivonult a szobából, hogy a férfiak nyugodtan beszélgethessenek, elsütötte egyik kedvenc poénját: „A jó feleség olyan, hogy ha ott van, észre sem lehet venni, de ha nincs, a hiánya egyből meglátszik!” A siker nem maradt el, hatalmas röhögés, míg a férfi kamasz lánya meg nem szólalt: „El sem tudom képzelni, hogy egy feleséget valaha is boldoggá tehet az, ha a férje észre sem veszi!” A férfiak mind felháborodtak, hogy mit képzel ez a szemtelen kis csitri, csak a vicces kedvű apa komorult el. Mentségére legyen mondva, megértette, és életében többet ezt a viccet nem sütötte el…

Fotó: nastya_gepp

A láthatatlan feleség vagy polcra rakott trófea szindrómában sok nő szenved. Ők azok, akiket birtokolnak a kapcsolatban. Párjuk, aki valóban uruk s parancsolójuk, annak rendje módja szerint – mert hát, ugye, ez a hagyományos értékrend és családmodell – ebben semmi kivetni valót nem lát. Ha a nő esetleg felmerné hozni aggályait, egyből „helyrerakja”, hogy csak képzelődik, nem jól látja a dolgokat, és hogy jó dolgában már azt se tudja, mit csináljon. Jobban teszi, ha hallgat, és örül annak, ami van, mert még egy ilyen balekot úgysem találna, aki ennyi mindent a feneke alá rak. Aztán pár nap múlva tényleg jön egy rövidebb kedves, kényeztető időszak, míg a kétely el nem oszlik. Így hát a nő elbizonytalanodik. Elhiszi, hogy tényleg vele van a gond, és észre sem veszi, hogy valójában manipulálják. Egy idő után azonban azon kapja magát, hogy időnként össze-össze rándul a gyomra. Fél. A párja kiszámíthatatlan, egyik pillanatban kedves, figyelmes, a másikban meg csattan a pofon, de minimum leüvölti a nő fejét. Persze mindig hangsúlyozza, hogy ezt okkal, és jogosan tette. Így lesz a hagyományosnak tűnő értékrendből bántalmazó kapcsolat.

Szeretettel,

Anita

 

Balázsolás…

Balázsolás…

Február 3. Balázs napja, amihez több hagyományunk is tartozik. Ezek egyike a balázsjárás, amikor iskolás gyerekek süvegben, jelmezben járják végig a falut, minden házba bekopognak, ételadományokat gyűjtenek a tanítónak és új diákokat toboroznak – az összegyűjtött adományból pedig a tanító néhány nap múlva megvendégeli a diákokat.

Balázs napjához fűződnek terményvarázslási szokások is: a szőlősgazda a területe 4 sarkán megmetszi a szőlőtőkéket, kéri Szent Balázst, hogy biztosítson jó termést az évben, és tartsa távol a madarakat az érő szemektől. A Balázs-napi misére néhány szem búzát is vittek a zsebükben, imádkoztak a jó termésért, majd hazaérve az állatokkal megetették a búzaszemeket, hogy egészségesek legyenek. De a misén vizet is szenteltek, amivel a templom előtt megáldották az oda hajtott állatokat.

Szent Balázs püspöknek több csodás gyógyításra vonatkozó legendája is fennmaradt; közülük a legelterjedtebb, mikor egy fuldokló kisfiút megmentett, akinek halszálka akadt a torkán. Így lett Szent Balázs a torok védelmezője: hozzá fordulnak segítségért a torokbetegségekben szenvedők, de ő a kikiáltók és énekesek védőszentje is. A halszálka egyben a böjtre is utal, hiszen a hal tipikus böjti étel, és a böjt legkorábbi lehetséges napja éppen Balázs napjára esik. Érdemes elgondolkodni azon is, hogy a termény- vagy bőségvarázslási szokásokat miért éppen a böjt legkorábbi lehetséges napjára időzítették.

Fotó; JanBaby

Szent Balázs püspök vértanú is, a keresztényüldözés során különös kegyetlenséggel végezték ki. Először egy kender vagy len kifésülésére szolgáló vasfésűvel kínozták, majd vízbe fojtották. A legenda szerint hallgattak rá az állatok, és bujdosása során a barlangját medvék és oroszlánok őrizték. Amikor végül a rómaiak rátaláltak, mégsem védték meg a püspököt, mivel ő megtiltotta az állatoknak, hogy harcoljanak. Ma hányan döntenénk így? Ha rendelkezésünkre állna egy erős csapat, akik megvédhetnek minket ellenségeinktől, hányan vállalnánk inkább a kínhalált a harc helyett?

Szeretettel,

Anita

Te is unod, hogy mindenki sajnálkozva néz rád, mert nincs pasid?

Eleged van abból, hogy a barátnőid folyton megpróbálnak összehozni valakivel?

Akkor biztos örülsz majd ennek a szuper, felemelő szingli e-booknak!

Az új szokások beintegrálása a hétköznapjainkba

Az új szokások beintegrálása a hétköznapjainkba

Az év elindult, nagy lelkesen nekifogtál a változtatásoknak, de mostanra azt tapasztalod, hogy a szürke hétköznapok során kezd alábbhagyni a lelkesedésed? Feladni nem akarod, így aztán fogcsikorgatva ugyan, de kitartasz az elhatározásod mellett és rákényszeríted magad, hogy folytasd? Belül érzed, hogy ez így nem lesz túl hosszú életű, de reménykedsz, hátha most mégis sikerül? Nyugodj meg, nem vagy egyedül! Néhány egyszerű alapelvet szem előtt tartva át tudod hidalni ezeket a kezdeti nehézségeket.

Fotó: silviarita

Először is, tudd, hogy mi a változtatás célja. Azért akarsz lefogyni, hogy újra beleférj az egykori kedvenc ruhádba, vagy hogy csinosnak, fittnek érezd magad, vagy jó példát mutass a gyerekeknek? Vagy hogy megint utánad forduljanak az utcán? Ha gondolatban összeszedted, mi motivál, írd is le, és ha kell egy kis plusz lendület, vedd elő, emlékeztesd magad!

Fotó: FirmBee

A kialakítandó új szokásokat reálisan mérd fel. Ha például több műszakban dolgozol vagy teljesen hektikus a napirended, nem biztos, hogy neked való a „délig gyümölcs” vagy „este 6 után már ne egyél” típusú fogyókúra. Válassz olyan megoldást, amit egyrészt szívesen követsz, másrészt be is tudod illeszteni a napi ritmusodba!

Ha eltökélt vagy, hogy változtatsz, és egy-egy rossz szokásodat jóra cseréled, akkor fontos még a türelem, és hogy minden sikeres napért jutalmazd meg magad. Vannak olyan elméletek, amelyek szerint 21 nap kell egy új szokás kialakításához, mások a 100 napos programra esküsznek. Egy biztos: a szokások kialakulásához idő kell. Onnan fogod tudni, hogy már beépült a szokás, hogy már egyáltalán nem kell emlékeztetned magad, miért is csinálod, és nem is csábulsz el.

Fotó: Hans

Ha tartós változást akarsz elérni, mindig kicsi, apró lépésekben haladj, tartsd a szemedet a célon, és minden nap, amikor sikerül tartani az elhatározásodat, jutalmazd meg magad valami aprósággal. És ha valamelyik nap véletlenül nem sikerül, ne add fel, ne ostorozd magad, hanem másnap folytasd az elhatározásod szerint. A kitartó munka meghozza majd a gyümölcsét!

Szeretettel;

Anita

Új év, új élet – új Én

Új év, új élet – új Én

Véget értek az ünnepek, lezártuk az előző évet és nagy reményekkel útjára indítottuk az újat. Elképzeltük, mit is fogunk majd ebben az évben másként, és egyben sokkal jobban csinálni, mint korábban. Ígéreteket tettünk legalább saját magunk számára, hogy most aztán már tényleg betartjuk, jobban figyelünk, és a horoszkópok előrejelzései is sikerrel kecsegtetnek…

Fotó; NickyPe

Egyben el is érkeztek újra a dolgos hétköznapok, lassan visszatérünk a munkába, a pihenés után újra felvesszük a ritmust. Kipihenten, energikusan vágunk neki az új, a szebb jövőnk megteremtésének, ámde jó eséllyel néhány hét múlva azon kapjuk magunkat, hogy észrevétlenül visszacsusszantunk a régi kerékvágásba.

Fotó; Riccardo Bresciani

És hogy ez miért van így? A válasz nagyon egyszerű: a megszokások ereje abban rejlik, hogy ilyenkor az agyunk átvált „robotpilóta” üzemmódba, hogy energiát spóroljon nekünk. Ha tartós változást akarunk elérni, akkor a szokások, a megszokás erejét kell felhasználnunk, ezt az erőt kell a saját szolgálatunkba állítanunk. Ezt úgy érhetjük el, ha a rossz szokásainkat olyanokkal helyettesítjük, amelyek a valódi céljainkhoz visznek közelebb.

Ha az elmúlt évet megfelelően értékeltük ki, akkor pontosan tudjuk már, hogy milyen hibákat szeretnénk korrigálni, milyen területen szeretnénk tovább fejlődni. Ha ezek a célok megvannak, akkor már egyszerűen be tudjuk azonosítani azokat a szokásainkat, amelyek automatizmusként működve pontosan ezeket a hibákat idézik elő, vagy afelé vezetnek minket. Ha már azonosítottuk ezeket a szokásokat, akkor érdemes listába szednünk őket és megtervezni, mikor, hogyan, milyen új szokás kialakításával szeretnénk őket helyettesíteni. Érdemes a legégetőbb problémával kezdeni, mert ezzel szabadíthatjuk fel a legtöbb energiát.

Fotó; kaboompics

Amire mindenképpen figyelnünk kell: lassan, lépésről lépésre kell lecserélni a rossz, gátló, hátráltató szokásainkat, hiszen a megszokások ereje éppen abban van, hogy automatizmusként működve energiát spórolnak nekünk. Az átalakulás idején pontosan tervezzük meg a napjainkat, minden napra, hétre, hónapra illesszünk be egy-egy apró változást, ami még nem megterhelő számunkra. Ha kitartunk a terveink mellett és megfelelően kis változtatást illesztünk be napjainkba, akkor az eredmény tartós marad. Az így beépített új szokás idővel automatizmussá válik, vagyis onnantól már az lesz a régi kerékvágás.

Szeretettel:

Anita