A szerelemnek fájnia kell

A szerelemnek fájnia kell

Gyakran halljuk, hogy ami nem fáj, az nem is igazán szerelem. De ez nem így van. Az valami egészen más, ami fáj. A szerelem hatására az ember úgy érzi, mintha örömmámorban úszva a föld fölött jó 20 centivel lebegne, és ilyenkor még a legnagyobb problémák sem tudják kibillenteni ebből a mámoros állapotból. A szerelem nem fáj, hanem felemel! Viszont van valami, amivel gyakran összekeverjük a szerelmet és a szeretetet, és ez nem más, mint a birtoklás.

Sokan hiszik szerelemnek azt, amikor meglátnak valakit, és az fut át az agyukon: „Meg kell szereznem, mert nélküle nem élet az élet!” Komoly erőfeszítéseket tesznek a becserkészésére és a trófea begyűjtésére, ami egy darabig becses helyet is foglal el a gyűjteményben, de aztán idővel megfakul, és felkerül a polcra porosodni. Ott aztán nem is érzi jól magát. Volt egy férfi, aki éles esze és jó humora miatt mindig a társaság középpontja volt. Történt egyszer, hogy egy nagy családi összejövetelen, amikor a nők többsége már kivonult a szobából, hogy a férfiak nyugodtan beszélgethessenek, elsütötte egyik kedvenc poénját: „A jó feleség olyan, hogy ha ott van, észre sem lehet venni, de ha nincs, a hiánya egyből meglátszik!” A siker nem maradt el, hatalmas röhögés, míg a férfi kamasz lánya meg nem szólalt: „El sem tudom képzelni, hogy egy feleséget valaha is boldoggá tehet az, ha a férje észre sem veszi!” A férfiak mind felháborodtak, hogy mit képzel ez a szemtelen kis csitri, csak a vicces kedvű apa komorult el. Mentségére legyen mondva, megértette, és életében többet ezt a viccet nem sütötte el…

Fotó: nastya_gepp

A láthatatlan feleség vagy polcra rakott trófea szindrómában sok nő szenved. Ők azok, akiket birtokolnak a kapcsolatban. Párjuk, aki valóban uruk s parancsolójuk, annak rendje módja szerint – mert hát, ugye, ez a hagyományos értékrend és családmodell – ebben semmi kivetni valót nem lát. Ha a nő esetleg felmerné hozni aggályait, egyből „helyrerakja”, hogy csak képzelődik, nem jól látja a dolgokat, és hogy jó dolgában már azt se tudja, mit csináljon. Jobban teszi, ha hallgat, és örül annak, ami van, mert még egy ilyen balekot úgysem találna, aki ennyi mindent a feneke alá rak. Aztán pár nap múlva tényleg jön egy rövidebb kedves, kényeztető időszak, míg a kétely el nem oszlik. Így hát a nő elbizonytalanodik. Elhiszi, hogy tényleg vele van a gond, és észre sem veszi, hogy valójában manipulálják. Egy idő után azonban azon kapja magát, hogy időnként össze-össze rándul a gyomra. Fél. A párja kiszámíthatatlan, egyik pillanatban kedves, figyelmes, a másikban meg csattan a pofon, de minimum leüvölti a nő fejét. Persze mindig hangsúlyozza, hogy ezt okkal, és jogosan tette. Így lesz a hagyományosnak tűnő értékrendből bántalmazó kapcsolat.

Szeretettel,

Anita

 

Balázsolás…

Balázsolás…

Február 3. Balázs napja, amihez több hagyományunk is tartozik. Ezek egyike a balázsjárás, amikor iskolás gyerekek süvegben, jelmezben járják végig a falut, minden házba bekopognak, ételadományokat gyűjtenek a tanítónak és új diákokat toboroznak – az összegyűjtött adományból pedig a tanító néhány nap múlva megvendégeli a diákokat.

Balázs napjához fűződnek terményvarázslási szokások is: a szőlősgazda a területe 4 sarkán megmetszi a szőlőtőkéket, kéri Szent Balázst, hogy biztosítson jó termést az évben, és tartsa távol a madarakat az érő szemektől. A Balázs-napi misére néhány szem búzát is vittek a zsebükben, imádkoztak a jó termésért, majd hazaérve az állatokkal megetették a búzaszemeket, hogy egészségesek legyenek. De a misén vizet is szenteltek, amivel a templom előtt megáldották az oda hajtott állatokat.

Szent Balázs püspöknek több csodás gyógyításra vonatkozó legendája is fennmaradt; közülük a legelterjedtebb, mikor egy fuldokló kisfiút megmentett, akinek halszálka akadt a torkán. Így lett Szent Balázs a torok védelmezője: hozzá fordulnak segítségért a torokbetegségekben szenvedők, de ő a kikiáltók és énekesek védőszentje is. A halszálka egyben a böjtre is utal, hiszen a hal tipikus böjti étel, és a böjt legkorábbi lehetséges napja éppen Balázs napjára esik. Érdemes elgondolkodni azon is, hogy a termény- vagy bőségvarázslási szokásokat miért éppen a böjt legkorábbi lehetséges napjára időzítették.

Fotó; JanBaby

Szent Balázs püspök vértanú is, a keresztényüldözés során különös kegyetlenséggel végezték ki. Először egy kender vagy len kifésülésére szolgáló vasfésűvel kínozták, majd vízbe fojtották. A legenda szerint hallgattak rá az állatok, és bujdosása során a barlangját medvék és oroszlánok őrizték. Amikor végül a rómaiak rátaláltak, mégsem védték meg a püspököt, mivel ő megtiltotta az állatoknak, hogy harcoljanak. Ma hányan döntenénk így? Ha rendelkezésünkre állna egy erős csapat, akik megvédhetnek minket ellenségeinktől, hányan vállalnánk inkább a kínhalált a harc helyett?

Szeretettel,

Anita

Te is unod, hogy mindenki sajnálkozva néz rád, mert nincs pasid?

Eleged van abból, hogy a barátnőid folyton megpróbálnak összehozni valakivel?

Akkor biztos örülsz majd ennek a szuper, felemelő szingli e-booknak!

Az új szokások beintegrálása a hétköznapjainkba

Az új szokások beintegrálása a hétköznapjainkba

Az év elindult, nagy lelkesen nekifogtál a változtatásoknak, de mostanra azt tapasztalod, hogy a szürke hétköznapok során kezd alábbhagyni a lelkesedésed? Feladni nem akarod, így aztán fogcsikorgatva ugyan, de kitartasz az elhatározásod mellett és rákényszeríted magad, hogy folytasd? Belül érzed, hogy ez így nem lesz túl hosszú életű, de reménykedsz, hátha most mégis sikerül? Nyugodj meg, nem vagy egyedül! Néhány egyszerű alapelvet szem előtt tartva át tudod hidalni ezeket a kezdeti nehézségeket.

Fotó: silviarita

Először is, tudd, hogy mi a változtatás célja. Azért akarsz lefogyni, hogy újra beleférj az egykori kedvenc ruhádba, vagy hogy csinosnak, fittnek érezd magad, vagy jó példát mutass a gyerekeknek? Vagy hogy megint utánad forduljanak az utcán? Ha gondolatban összeszedted, mi motivál, írd is le, és ha kell egy kis plusz lendület, vedd elő, emlékeztesd magad!

Fotó: FirmBee

A kialakítandó új szokásokat reálisan mérd fel. Ha például több műszakban dolgozol vagy teljesen hektikus a napirended, nem biztos, hogy neked való a „délig gyümölcs” vagy „este 6 után már ne egyél” típusú fogyókúra. Válassz olyan megoldást, amit egyrészt szívesen követsz, másrészt be is tudod illeszteni a napi ritmusodba!

Ha eltökélt vagy, hogy változtatsz, és egy-egy rossz szokásodat jóra cseréled, akkor fontos még a türelem, és hogy minden sikeres napért jutalmazd meg magad. Vannak olyan elméletek, amelyek szerint 21 nap kell egy új szokás kialakításához, mások a 100 napos programra esküsznek. Egy biztos: a szokások kialakulásához idő kell. Onnan fogod tudni, hogy már beépült a szokás, hogy már egyáltalán nem kell emlékeztetned magad, miért is csinálod, és nem is csábulsz el.

Fotó: Hans

Ha tartós változást akarsz elérni, mindig kicsi, apró lépésekben haladj, tartsd a szemedet a célon, és minden nap, amikor sikerül tartani az elhatározásodat, jutalmazd meg magad valami aprósággal. És ha valamelyik nap véletlenül nem sikerül, ne add fel, ne ostorozd magad, hanem másnap folytasd az elhatározásod szerint. A kitartó munka meghozza majd a gyümölcsét!

Szeretettel;

Anita

Új év, új élet – új Én

Új év, új élet – új Én

Véget értek az ünnepek, lezártuk az előző évet és nagy reményekkel útjára indítottuk az újat. Elképzeltük, mit is fogunk majd ebben az évben másként, és egyben sokkal jobban csinálni, mint korábban. Ígéreteket tettünk legalább saját magunk számára, hogy most aztán már tényleg betartjuk, jobban figyelünk, és a horoszkópok előrejelzései is sikerrel kecsegtetnek…

Fotó; NickyPe

Egyben el is érkeztek újra a dolgos hétköznapok, lassan visszatérünk a munkába, a pihenés után újra felvesszük a ritmust. Kipihenten, energikusan vágunk neki az új, a szebb jövőnk megteremtésének, ámde jó eséllyel néhány hét múlva azon kapjuk magunkat, hogy észrevétlenül visszacsusszantunk a régi kerékvágásba.

Fotó; Riccardo Bresciani

És hogy ez miért van így? A válasz nagyon egyszerű: a megszokások ereje abban rejlik, hogy ilyenkor az agyunk átvált „robotpilóta” üzemmódba, hogy energiát spóroljon nekünk. Ha tartós változást akarunk elérni, akkor a szokások, a megszokás erejét kell felhasználnunk, ezt az erőt kell a saját szolgálatunkba állítanunk. Ezt úgy érhetjük el, ha a rossz szokásainkat olyanokkal helyettesítjük, amelyek a valódi céljainkhoz visznek közelebb.

Ha az elmúlt évet megfelelően értékeltük ki, akkor pontosan tudjuk már, hogy milyen hibákat szeretnénk korrigálni, milyen területen szeretnénk tovább fejlődni. Ha ezek a célok megvannak, akkor már egyszerűen be tudjuk azonosítani azokat a szokásainkat, amelyek automatizmusként működve pontosan ezeket a hibákat idézik elő, vagy afelé vezetnek minket. Ha már azonosítottuk ezeket a szokásokat, akkor érdemes listába szednünk őket és megtervezni, mikor, hogyan, milyen új szokás kialakításával szeretnénk őket helyettesíteni. Érdemes a legégetőbb problémával kezdeni, mert ezzel szabadíthatjuk fel a legtöbb energiát.

Fotó; kaboompics

Amire mindenképpen figyelnünk kell: lassan, lépésről lépésre kell lecserélni a rossz, gátló, hátráltató szokásainkat, hiszen a megszokások ereje éppen abban van, hogy automatizmusként működve energiát spórolnak nekünk. Az átalakulás idején pontosan tervezzük meg a napjainkat, minden napra, hétre, hónapra illesszünk be egy-egy apró változást, ami még nem megterhelő számunkra. Ha kitartunk a terveink mellett és megfelelően kis változtatást illesztünk be napjainkba, akkor az eredmény tartós marad. Az így beépített új szokás idővel automatizmussá válik, vagyis onnantól már az lesz a régi kerékvágás.

Szeretettel:

Anita

Szingliségtől a párkapcsolatig 2. rész

Szingliségtől a párkapcsolatig 2. rész

Sok munkám volt benne, de végül csak megvilágosodtam. És rájöttem. Nincs megmentő, ahogyan nincs törött áru sem. Meggyógyítandó lélek van. És téves hitrendszerek. Az egyetlen valaki, aki pedig meg tud menteni, az én vagyok saját magam. Nem fog jönni senki kívülről, aki majd rendbe rak. Talán szörnyű klisének tűnik, de teljes mértékben igaz az, hogy ameddig te nem szereted saját magadat, addig nem lesz senki, aki szeretni fog tudni téged. Régebben utáltam, amikor valaki ezzel jött nekem. Mert persze mondani, azt nagyon könnyű, de elmondaná végre valaki, hogyan kell csinálni?!

Fotó: manfredrichter

És azt vettem észre, hogy elkezdtek rengeteg jó tanáccsal ellátni, mégis egyik se tűnt úgy, meg kéne fogadnom. Hülyeségnek éreztem és időpocsékolásnak. De azért, mert meg voltam győződve arról, hogy a külsőmön kell változtatnom ahhoz, hogy végre szeretni tudjam magamat. Úgy voltam vele, hogy a belsőmmel nincs semmi baj, a külsőm az, amit nem tudok elfogadni. Nagyon-nagyon-nagyon sokáig hittem ezt rendületlenül. Meg voltam győződve róla, hogy ez így van! Pont ezért nem értettem, hogy miért nem változik semmi, amikor én keményen küzdök azért, hogy megváltozzak és úgy nézzek ki, ahogyan én kinézni akarok! Ezért egy idő és jó adag elkeseredettség után úgy döntöttem, elkezdem megfogadni a jótanácsokat amiket korábban kaptam.

Fotó: mullleno4ka

Na persze nem az összeset, csak szépen, sorban! Igazából még mindig hülyeségnek tartottam a dolgot, de úgy voltam vele, ha ez se sikerül, majd nem csak magamat fogom hibáztatni érte, hanem mondhatom azt, ez tényleg hülyeség volt!

Szóval elkezdtem időnként megdicsérni saját magamat, elmondani magamnak, hogy mennyire szeretem és értékelem a testemet és hogy egészséges. Ez pedig egy idő után elkezdett hatni, mert jöttek szépen sorban a felismerések.

Fotó: Brigitte Tohm

Beláttam azt, hogy a külsőm tényleg azt tükrözi vissza, amit a bensőmben látok. Nem véletlenül mondják azt se, hogy a szem a lélek tükre. Szánalmasnak láttam saját magamat és értéktelennek, ha pedig tükörbe néztem, a szemem mintha ezt ordította volna a képembe. Pedig sose a külsőmmel volt a baj. A baj azzal volt, amilyennek belül éreztem magamat. Hogyan várhatnám el, hogy olyan barátaim és olyan párkapcsolatom legyen, ami a kölcsönös feltétel nélküli szereteten és megbecsülésen alapszik, ha én magam nem szeretem és nem becsülöm saját magamat? Hasonló a hasonlót vonzza, hiszen csak az tud neki tükröt tartani! A család és a párkapcsolat különösen nehéz területei az életnek. Főleg akkor, ha azt hisszük lehetnek olyan kapcsolataink az életben, amik nem azért vannak, hogy támogassanak minket a saját utunkban!

Fotó: Bru-nO

Hajlamosak vagyunk rá, hogy a saját életünk áldozatát játsszuk. Így hivatkozhatunk arra, hogy a dolgok tőlünk teljesen függetlenül történnek, nekünk pedig nincs ráhatásunk a saját életünkre.  Ezáltal kívül helyezzük magunkat az életen, a körforgáson, ahol aztán biztos, hogy nem lesz mozgás és nem lesz semmi, csak az öntudatlan karmateremtés. Hiszen ha kivonod magad az áramlásból, mi marad? A megrekedés.

Fotó: Nietjuh

Először észre kell venni, hogy az a helyzet, amiben benne vagy, az már nem felel meg neked többé. Fel kell vállalni, hogy egyedül te vagy felelős a saját életedért és hogy a helyzetek amikbe sodortad magadat, azok a saját ajándékaid. Nem azért vannak, mert büntetni akar téged az élet, az isten, a sors vagy nevezd ahogyan akarod. Ezek olyan ajándékok tőled magadnak, amik lehetővé teszik számodra, hogy észre vedd  hol van elakadás az életedben, melyik területeken kell dolgoznod, hogy fejlődni tudj. Hogy boldogabb életet élhess. Semmi baj nincs azzal, ha egyedül nem megy. Nem is kell, hogy egyedül menjen! Ha már megtörtént az elhatározás, hogy változtatni akarsz az életeden és ezért hajlandó vagy szembenézni saját magaddal, felvállalva azt, hogy igen, fogsz olyan dolgokkal szembesülni, ami nem fog tetszeni! Akkor már igazán büszke lehetsz saját magadra.

Fotó: Pexels

Senki nem lesz, aki megment téged, de ha te hajlandó vagy megmenteni saját magadat, akkor lesznek majd olyan emberek, akik ebben a segítségedre lesznek. Nem fogják megoldani helyetted az életedet, de segíteni fognak neked abban, hogy te megoldhasd! Egyértelműen ilyenek lesznek azok a gyógyítók, akiknek a segítségét fogod kérni, de ne tévesszenek meg azok az emberek se, akik a konfliktust jelentik. Ők nem azért jönnek, hogy téged indokolatlanul bántsanak és rosszul érezd magad miattuk, hanem azért, hogy vedd észre, mi az amit mutatni akarnak neked! Áldozatot játszol? Nem bírod a konfliktust mert attól rettegsz, hogy hibás leszel? Félsz attól, hogy rossz leszel? Félsz a büntetéstől?  Millió oka lehet, de a jó hír az, hogyha hajlandó leszel így hozzáállni az életedhez, az sokkal könnyebben és több boldogsággal fog zajlani. Az életbe nem kell belerokkanni. Nem azért vagyunk itt, hogy tönkre menjünk bele, hanem azért, hogy tapasztaljunk és boldogok legyünk.

Szeretettel:

Anita