Hogyan állítsuk le a belső kritikust?

Hogyan állítsuk le a belső kritikust?

“Ha meg akarunk küzdeni a negatív gondolatokkal, legelőször is arra kell rájönnünk, hogy végső soron rajtunk múlik megadjuk- e magunkat egy adott gondolatnak, illetve egyetértünk- e vele. Csak, mert ott van a fejünkben – vagy ott visszhangzik a fülünkben – , még nem biztos hogy igaz.

Időről időre tegyük fel magunknak a kérdést: Ez a gondolat vajon segít vagy gátol engem?

Közelebb visz ahhoz, amit el akarok érni vagy letérít az útról?

Cselekvésre ösztönöz, vagy félelem és kételkedés csapdájába csal? Ahhoz, hogy sikeresebbek és boldogabbak lehessünk, meg kell tanulnunk szembeszállni azokkal a gondolatokkal amelyek nem szolgálják érdekeinket.”Jack Canfield

A belső kritikus olyan, mint egy jó szülő, folyamatosan arra programoz, hogy milyen veszélyek vannak körülötted. 

Például gyerekkorodban azt mondták;  – hogy ne szaladj ki az utcára, mert elüt az autó. Azt mondta ezzel, hogy szeretlek és biztonságban szeretném, hogy felnőj.

Valamiért nem tudjuk azt mondani:

Szeretném, hogy jobban figyelnél, amikor az úttest közelében játszol. Állj meg és nézz körül, mielőtt lelépsz a járdáról.

Ugye így már jobban hangzik?

Az aggódás mögött mindig félelem, féltés van.

Ha elkezded magad kritizálni, akkor tedd fel magadnak a következő kérdéseket:

  • Mire vagy kire vagyok dühös?
  • Mitől vagy kitől félek?
  • Mik az elvárásaim?

Belső kritikuskád akkor fog alakulni belső tanácsadóvá, ha megérted a mögöttes érzelmeket.

Mondj igent a következő energiamintákra (állításokra). 

  • Tudom milyen érzés anélkül az érzés nélkül élni, hogy azt gondolnám, hogy a kritika az egy természetes állapot.
  • Szeretnéd tudni, milyen érzés anélkül az érzés nélkül élni, hogy a kritikától túlműködik a világ.
  • Szeretnéd tudni, hogy milyen érzés aggódás, félelem, féltés nélkül szeretni.
  • Tudom milyen érzés a belső tanácsadómmal barátságban lenni.

Szeretnéd átalakítani a belső kritikuskád belső tanácsadóvá? Itt tudsz segítséget kérni.

Szeretettel,

Anita

Nekem nem fog sikerülni…

Nekem nem fog sikerülni…

“Kutatások szerint az átlagember – azaz mi! –  naponta ötvenezerszer folytat belső párbeszédet önmagával.

Ez a párbeszéd pedig zömmel saját magáról szól, és a pszichológusok szerint 80 százalékban negatív élű – például; 

  • Nem kellett volna ezt mondanom…
  • Engem senki nem szeret…
  • Ezt nem tudom megcsinálni…
  • De hülyén áll a hajam…
  • A másik csapat péppé fog verni minket…
  • Nem tudok táncolni…
  • Soha nem fogok jól korcsolyázni…
  • Nem tudok mások előtt beszélni…
  • Soha nem fogok lefogyni…Teljesen szétestem…
  • Mindenhonnan elkésem…”

Jack Canfield 

Micsoda gondolatok!

  • Te is ezeket a gondolatokat hajtod magadban? 
  • Vagy ennél cifrábbakat is? 
  • Általában így is alakul, ugye? 
  • Hát, persze, hogy elkésel, besülsz a nyilvános beszéd közben és a hajadat szétfújja a szél vagy elnyomja a sapka. 
  • Miért pont most? –  s Te egyre idegesebb leszel, mert semmi nem úgy sül el, ahogyan a nagy könyvben meg van írva.

Tovább folytatódik a belső monológ, addig, míg le nem állítod a belső kritikust.

Hogyan?

Holnap megtudod.

Addig is írd meg nekünk, Te hogyan állítod le a belső kritikusodat? 

Ha nem bírsz a belső kritikusoddal itt tudsz segítséget kérni.

Szeretettel:

Anita