Az új szokások beintegrálása a hétköznapjainkba

Az új szokások beintegrálása a hétköznapjainkba

Az év elindult, nagy lelkesen nekifogtál a változtatásoknak, de mostanra azt tapasztalod, hogy a szürke hétköznapok során kezd alábbhagyni a lelkesedésed? Feladni nem akarod, így aztán fogcsikorgatva ugyan, de kitartasz az elhatározásod mellett és rákényszeríted magad, hogy folytasd? Belül érzed, hogy ez így nem lesz túl hosszú életű, de reménykedsz, hátha most mégis sikerül? Nyugodj meg, nem vagy egyedül! Néhány egyszerű alapelvet szem előtt tartva át tudod hidalni ezeket a kezdeti nehézségeket.

Fotó: silviarita

Először is, tudd, hogy mi a változtatás célja. Azért akarsz lefogyni, hogy újra beleférj az egykori kedvenc ruhádba, vagy hogy csinosnak, fittnek érezd magad, vagy jó példát mutass a gyerekeknek? Vagy hogy megint utánad forduljanak az utcán? Ha gondolatban összeszedted, mi motivál, írd is le, és ha kell egy kis plusz lendület, vedd elő, emlékeztesd magad!

Fotó: FirmBee

A kialakítandó új szokásokat reálisan mérd fel. Ha például több műszakban dolgozol vagy teljesen hektikus a napirended, nem biztos, hogy neked való a „délig gyümölcs” vagy „este 6 után már ne egyél” típusú fogyókúra. Válassz olyan megoldást, amit egyrészt szívesen követsz, másrészt be is tudod illeszteni a napi ritmusodba!

Ha eltökélt vagy, hogy változtatsz, és egy-egy rossz szokásodat jóra cseréled, akkor fontos még a türelem, és hogy minden sikeres napért jutalmazd meg magad. Vannak olyan elméletek, amelyek szerint 21 nap kell egy új szokás kialakításához, mások a 100 napos programra esküsznek. Egy biztos: a szokások kialakulásához idő kell. Onnan fogod tudni, hogy már beépült a szokás, hogy már egyáltalán nem kell emlékeztetned magad, miért is csinálod, és nem is csábulsz el.

Fotó: Hans

Ha tartós változást akarsz elérni, mindig kicsi, apró lépésekben haladj, tartsd a szemedet a célon, és minden nap, amikor sikerül tartani az elhatározásodat, jutalmazd meg magad valami aprósággal. És ha valamelyik nap véletlenül nem sikerül, ne add fel, ne ostorozd magad, hanem másnap folytasd az elhatározásod szerint. A kitartó munka meghozza majd a gyümölcsét!

Szeretettel;

Anita

Új év, új élet – új Én

Új év, új élet – új Én

Véget értek az ünnepek, lezártuk az előző évet és nagy reményekkel útjára indítottuk az újat. Elképzeltük, mit is fogunk majd ebben az évben másként, és egyben sokkal jobban csinálni, mint korábban. Ígéreteket tettünk legalább saját magunk számára, hogy most aztán már tényleg betartjuk, jobban figyelünk, és a horoszkópok előrejelzései is sikerrel kecsegtetnek…

Fotó; NickyPe

Egyben el is érkeztek újra a dolgos hétköznapok, lassan visszatérünk a munkába, a pihenés után újra felvesszük a ritmust. Kipihenten, energikusan vágunk neki az új, a szebb jövőnk megteremtésének, ámde jó eséllyel néhány hét múlva azon kapjuk magunkat, hogy észrevétlenül visszacsusszantunk a régi kerékvágásba.

Fotó; Riccardo Bresciani

És hogy ez miért van így? A válasz nagyon egyszerű: a megszokások ereje abban rejlik, hogy ilyenkor az agyunk átvált „robotpilóta” üzemmódba, hogy energiát spóroljon nekünk. Ha tartós változást akarunk elérni, akkor a szokások, a megszokás erejét kell felhasználnunk, ezt az erőt kell a saját szolgálatunkba állítanunk. Ezt úgy érhetjük el, ha a rossz szokásainkat olyanokkal helyettesítjük, amelyek a valódi céljainkhoz visznek közelebb.

Ha az elmúlt évet megfelelően értékeltük ki, akkor pontosan tudjuk már, hogy milyen hibákat szeretnénk korrigálni, milyen területen szeretnénk tovább fejlődni. Ha ezek a célok megvannak, akkor már egyszerűen be tudjuk azonosítani azokat a szokásainkat, amelyek automatizmusként működve pontosan ezeket a hibákat idézik elő, vagy afelé vezetnek minket. Ha már azonosítottuk ezeket a szokásokat, akkor érdemes listába szednünk őket és megtervezni, mikor, hogyan, milyen új szokás kialakításával szeretnénk őket helyettesíteni. Érdemes a legégetőbb problémával kezdeni, mert ezzel szabadíthatjuk fel a legtöbb energiát.

Fotó; kaboompics

Amire mindenképpen figyelnünk kell: lassan, lépésről lépésre kell lecserélni a rossz, gátló, hátráltató szokásainkat, hiszen a megszokások ereje éppen abban van, hogy automatizmusként működve energiát spórolnak nekünk. Az átalakulás idején pontosan tervezzük meg a napjainkat, minden napra, hétre, hónapra illesszünk be egy-egy apró változást, ami még nem megterhelő számunkra. Ha kitartunk a terveink mellett és megfelelően kis változtatást illesztünk be napjainkba, akkor az eredmény tartós marad. Az így beépített új szokás idővel automatizmussá válik, vagyis onnantól már az lesz a régi kerékvágás.

Szeretettel:

Anita

Szenvedélyeink viharában

Szenvedélyeink viharában

Teljesen mindegy miről van szó, embert próbáló feladat minden esetben az arany középúton haladni anélkül, hogy a farsúlyunk időnként el ne húzna bennünket az egyik vagy a másik irányba! Mert ha már far, hát csokievés! Kinek mi számít középútnak, de azért valljuk be őszintén, hogy időnként kicsit megcsúszik a kezünk és egészen véletlenül teljesen szándékosan eltüntettünk egy egész tábla csokit, hozzá még egy kis fagyival vagy esetleg egy (fél) üveg borral. Vagy éppen a bizonyos farméretünk okozta sokk miatt rákényszerítjük magunkat a legeslegújabb szuper lébőjtkúrára, legújabb trendi edzésekre és elátkozunk minden kalóriát, hátha attól majd kisebb lesz a körméretünk!

Fotó: Isabella Mende

Mindegy, hogy mit is teszünk, az egyetlen és biztos pont, ami mindig össze fogja kötni ezeket a bekattanásokat, az a szenvedélyünk lesz. Nem számít, hogy éppen magunkat, a kalóriákat vagy az ellipszis gépet gyűlöljük szenvedélyes odaadással és hévvel! Talán nem is fogjuk fel, hogy milyen nagyszerű dolog is a szenvedélyünk, mert az éppen túlesett szakítás miatt küldjük el szegénykét a pokolba, jobb esetben pedig csak nem veszünk tudomást a létezéséről, mert teljesen természetesnek vesszük, hogy van és a miénk. Nem szép dolog ez tőlünk! A szenvedélyt igenis szeretni kell és imádni, mert a szenvedélyünk lesz az, ami továbbvisz minket az életben, az fogja bepörgetni a motorunkat és a vágyakozásainkból és ábrándozásainkból valami igazat és igazit kreálni!

Fotó: ddimitrova

Aki szenvedélyesen éli az életet, az szenvedélyesen szereti is azt. Mert odavan minden csodáért, minden pillanatért és mindegy, hogy milyen szörnyűségen kell keresztülmennie, a hite mellett a szenvedélye lesz az, ami segít neki, hogy elinduljon előre. A szenvedély az egyik legerősebb motor, ami egy emberben csak működhet. Persze csak akkor, ha jól használja és érti a működését.

Fotó: PixelwunderByRebecca

Össze szoktuk téveszteni a szenvedélyt azzal a valamivel, amit a szappanoperák izgalmas műsorai ígérnek nekünk. Annyira szenvedélyesen szeretik egymást a szereplők, hogy egyik percben még őrülten veszekednek, a másikban pedig már egymás szájának is estek egy mindent elsöprő csók keretében, hogy aztán elválva megint felpofozza a szerelmes nő a férfit. Bár izgalmasnak tűnhet és lángolónak, a valóságban a láng inkább csak lehangoló és felemésztő. Ez nem szenvedély. És ha már itt tartunk, nem is kapcsolat.

Fotó: Candiix

A szenvedély, az virágzik. Szárnyal. Emel. Feltölt. Életet lehel egy megfáradt testbe és küzdeni akarást az elmébe! A jól használt szenvedély magas hőfokon ég, de nem éget és bár egyre csak hajt és mindig előre, nem fáraszt, hanem feltölt. Az életünk szörnyű tragédia lenne, ha nem lenne a szenvedély, ami fűtsön. Ha nincs, mi lelkesítsen, ha nincs, ami izgalomba hozzon, amiért érdemes élni…akkor az az élet vajon milyen lenne? Legjobb esetben is céltalan és unalmas, de azt hiszem sokkal inkább kétségbeejtő. Ezért ahelyett, hogy bélyegeket szeretnénk aggatni valami olyan elemi és ősi dologra, mint amilyen a szenvedély is, helyette inkább csak tanuljuk meg rendesen használni és értsük meg őt, azt amit tanítani szeretne nekünk. Hogy van miért élnünk.

Szeretettel;

Anita

Út a paradicsomba – avagy a nőiség útvesztői 2. rész

Út a paradicsomba – avagy a nőiség útvesztői 2. rész

Hányszor halljuk csak egy élet alatt, hogy milyennek kell lennie egy jó nőnek?

Mit csinál egy jó nő?

Hogyan viselkedik egy jó nő, és mi az, ami ebbe nagyon nem fér bele?

Milliószor!

Nem is csoda, ha ettől begolyózik az ember lánya, és már azt se tudja hányadán áll saját magával és a nőiességével!

Egy jó nő, igazi szexszimbólum, ha véletlenül leejti a zsebkendőjét százak rohannak fejvesztve, hogy felvegyék neki. Egy jó nő sikeres, de nem túl sikeres, vannak gondolatai, de nincsenek saját meglátásai, szereti a szexet, de csak úgy és akkor, amikor a férfi. Egy jó nő, mindig mosolyog, mindig kedves és figyelmes, nem beszél túl sokat, de jól hallgat. Egy jó nő nem veszekszik, hanem tűr, és ha megütöd, ő akkor is csak tűr tovább rendületlenül. Egy jó nő szoknyában jár, kihívó de nem túl kihívó és édes, de a legédesebb benne az, hogy ezt nem tudja magáról!

Folytathatnám ezt még évekig és oldalakig, de ezektől a hitrendszerektől az embernek csak a világból kirohanni volna kedve! Pedig ezek a saját hitrendszereink, kinek mi, a saját módján.

Hadd mondjam el én, mire jöttem rá, milyen is a jó nő?

Hogy a lecsupaszított és meztelen valóság, ahol már nem számítanak a saját magunk és mások elvárásai, ott milyen nőt találtam, és hogy ez a felismerés mennyire sokkoló volt. Mert az volt. A legsokkolóbb az egészben mégis az volt, mikor rá kellett jönnöm, ez a nő végtelenül egyszerű, nem pedig az a bonyolult és szörnyen irracionális alak, mint aminek korábban hittem.

Számomra, az én saját kis hitrendszeremben, ez a nő egy igazi fenevad volt. Veszélyes. Olyan, akivel nem jó kezdeni, sőt, aki teheti, hát tartsa távol magát tőle és rohanjon jó messzire! Rettegtem attól, hogy esetleg ez a nő én leszek, ha egyszer bevállalom hogy mégis csak nő vagyok! Mert ennek a nőnek a közelében nem marad meg semmi, csak pusztítást hagy hátra és összetört szíveket. A módszerei se tetszettek. A finom kis célozgatások, puha érintések amikkel az őrületbe kergeti a férfit, de igazából nem akar tőle semmit. Csak játszani. Manipulál és kihasznál másokat. Gyűlöltem ezt a nőt. Mert bár egy igazi, hamisítatlan szépség, brutális szexuális kisugárzással, nekem mégis ronda volt. És én inkább bezártam ezt a nőt egy szobába, ahonnan néztem a külvilágot, csak hogy védjem magamat és másokat is tőle. Így hát hiába vágytam őrülten a szerelemre és egy egészséges párkapcsolatra, az csak nem jött.

Fotó kalhh

Hogy is jöhetett volna, amikor jobban féltem a fájdalomtól, mint amennyire vágytam arra, hogy legyen, aki újra szabadon bánthat. Mert bár gyűlöltem ezt a szegény szerencsétlen nőt, de azt már nem vettem figyelembe, hogy ez a nő azért lett olyan amilyen, mert ő ezt a módszert ismerte arra, hogy kivédje a fájdalmat és azt, hogy elhagyják és cserben hagyják. Azt választotta, hogy soha többé nem enged magához közel senkit azért, hogy elkerülje azt, hogy megint összetörjék a szívét. Talán ha még egyszer el kellene viselnie, abból többé nem állna fel. Akkor már képtelen lenne a közönye és a szexualitása mögé bújni, mert akkor végleg összetörne. Ezért amikor újra ránéztem erre a nőre, már nem gyűlöltem őt többé. Helyette inkább magamhoz öleltem és megvártam míg elsírja nekem minden fájdalmát és gyötrelmét. Hagytam, hogy addig sírjon míg már nem gyászolta többé az összetört szívét. És így már nem volt fekete özvegy többé.

Hála neki, sikerült meglátnom a valódi énjét, és amit ott találtam az valami csodaszép volt! Neki, ennek az összetört szívű, kiszolgáltatott és sérült lánynak köszönhettem azt, hogy végül megláttam és megértettem mi az, ami valóban nőies. Akire azt tudom mondani: Ez egy igazi nő!

Kedves. Lojális, de nem tűr el mindent. Őszinte, mert tudja, ha ő őszinte hát olyan embereket fog bevonzani akik viszonozzák az őszinteségét az élet minden területén! Nincs szüksége a női praktikákra, hogy megszerezze azt, amire vágyik, mert ő maga is képes ezt megszerezni őszinte szavakkal és tettekkel. Büszke arra aki, mert látja az utat, amit meg kellett tennie odáig, ahol most éppen tart! És erős, a szó legnemesebb értelmében, ahogy egy nő erős tud lenni. Mert ez az erő nem más, mint hogy nyitott szívvel, őszintén tud szeretni. Szeretni a párját, a volt párjait, hiszen mind kellettek ahhoz, hogy most ott legyen, ahol. Képes a szeretet minden formáját megtapasztalni. Szeretni a gyermekeit, az édesapját és édesanyját, mindegy, azok hogyan bántak vele korábban, mert tudja nekik sokkal nagyobb szükségük van a szeretésre és elfogadásra. Szeretni a barátait, barátnőit, a háziállatait, a növényeit, a lakását vagy a házát. Ez a mindent elsöprő, szabadon áradó szeretet pedig abból fakad, hogy nem számít hányszor bántották meg, hányszor hazudtak neki vagy hányszor okoztak mérhetetlen fájdalmat, mert ő ettől csak egyre mélyebben és mélyebben tanult meg szeretni. Ezáltal tanulta meg, hogyan becsülje meg saját magát úgy, hogy közben nem csak a szeretet adására, hanem annak befogadására is képessé vált. Mert mindez, az ő saját édenkertje, ahol persze időnként mindig megbotlik az emberi érzések összegubancolódott szálaiban. Mert itt a földön, csak emberek vagyunk. Érzelmekkel, érzésekkel és benyomásokkal magunkról és másokról. Ezek pedig időnként összekuszálódnak, akár az egy dobozba tett cérnaszálak. Mégis az egészben ez a legszebb. Mikor látod, hogy a sok-sok cérnaszál egyszer csak csomómentes.

Szeretettel;

Anita

VII. Ezonap és Vásár Győr

Kedves Mind!

Már régóta készülünk….nagy szeretettel……. szupi meglepetéseket találtunk ki nektek…

http://www.csirsz.hu

Gyere és ünnepelj velünk, fantasztikus előadások lesznek, ezek közül kiemelném Csilla PS és Anikó Pusker. “Lelkünk Ébredése” címmel…17.00 kor kezdődő workshopját…

http://www.aphroditetheta.hu

Mi is már izgatottak vagyunk…szívünket – lelkünket beletettük készülődésbe, hiszen nekünk óriási öröm adni s látni a másik szemében a boldogság örömét…

Keresd az Aphrodité Théta standját, ahol 30 perces ingyenes konzultációt kapsz ajándékba.

Szeretettel várlak;

– Anita –