Hazugságok hálójában – nő, aki szeret szenvedni

Hazugságok hálójában – nő, aki szeret szenvedni

Amikor egy nőben tudatosul, hogy bántalmazó kapcsolatban él, akkor komoly döntést kell meghoznia: megy, vagy marad. Sokakban nagyon egyértelmű és kategorikus a válasz erre – egészen addig, míg ők maguk nem szembesülnek ugyanezzel a kérdéssel. Mert akkor már korántsem annyira fekete-fehér a kép, sok szempont árnyalja, és ami a legfőbb, addigra már nem igazán bízik magában. És elköteleződött, legalább lélekben. Megfogadta, hogy kitart a társa mellett jóban-rosszban. Na de ugyan mi vár rá, ha marad?

A tündérmesékben mindig megjelenik a hős lovag, aki megmenti a szenvedő királylányt és kiszabadítja a gonosz zsarnok fogságából. De mi nem a tündérmesék világát éljük. Az alap társadalmi elvárás az, hogy maradjon, tűrje a kegyetlenkedést, hiszen ezt akarta, senki nem kényszerítette bele ebbe a kapcsolatba, most viselje a következményeket. De meg is vetik, mert van annyira balga, hogy marad, tehát ne panaszkodjon, ne sírjon, úgy kell neki, miért nem lép ki a kapcsolatból – és ha nem lép ki, akkor annyira szörnyű mégsem lehet, tehát jobb, ha csöndben marad. Így aztán csöndben is marad. Próbál alkalmazkodni a helyzethez, megfelelni az elvárásoknak, és igyekszik minél kevesebb vizet zavarni.

Néha-néha próbál az erre szakosodott szerveknél segítséget kérni, ha magának nem is, de legalább a gyerekeknek. Kér, de nem kap. Közlik vele, hogy joga van, de érvényesíteni nem tudja, mert a másik fél semmire sem kötelezhető, rajta semmit nem lehet számonkérni. Legfeljebb jótanáccsal látják el: igyekezzen kerülni a konfliktust, ne menjen bele a vitákba. És különben is, felnőtt emberek, oldják meg maguk között. A rokonok, barátok elfordulnak, mert nem értik, miért annyira vak, hogy nem látja: rég ott kellett volna hagynia. De hozzájuk ne menjen, őket ne rángassa bele a magánügyeibe, nekik ahhoz semmi közük!

Fotó: Engin_Akyurt

A bántalmazott nő, ha benne marad a kapcsolatban, fokozatosan teljesen elszigetelődik mindenkitől, magára marad, és csak megvetéssel, ítélkezéssel találkozik. Megveti a párja, megvetik a gyerekek – egyrészt, mert azt a mintát látják, hogy anyával így kell viselkedni, másrészt meg amiért képtelen kiállni magáért –, és megvetik az ismerősök. Segítségre senkitől nem számíthat. Van néhány sikertörténet, ami azt sugallja, hogy egy ilyen kapcsolatban is lehet erősödni, fejlődni, amit aztán felfújnak, és mindenkinek az arcába tolnak, hogy lám, így kellene neked is. De arról, hogy 99%-ban tragédia az ilyen maradás vége, arról mélyen hallgatnak.

Marad, kitart a kapcsolatban, míg a halál el nem választja őket. Általában az ő halála. Ami általában nem szép. Magányosan, megtörten, megvetetten hal meg, és nem ritkán pont a meg nem fékezett erőszak áldozataként…

Ha segítséget szeretnél kérni ITT megtalálsz.

Szeretettel,

Anita