fbpx
Mi az, amiért szeretnék segíteni?

Mi az, amiért szeretnék segíteni?

Ez egyszerű kérdésnek tűnik, de valójában nem is könnyű erre válaszolni. Én is többszöri nekifutásra jöttem rá, illetve raktam össze a választ. Persze voltak / vannak olyan emberek, akik segítettek / segítenek tudatlanul is ráébreszteni, hogy mi az én “Főmiértem”.

(A Főmiért az az érzelmi éhség, amit az életünk minden területén ki akarunk elégíteni. Egész életünket áthatja és minden cselekedetünk hátterében megtalálható. Vannak miértek is, ugyanakkor a ezek a Főmiértből nőnek ki, éppen úgy, mint a gerincoszlopból a bordák.) 

A saját példámon keresztül mutatom meg, hogy miként jutottam el addig a pillanatig, amíg nem csaptam a homlokomra – “igen ez az, megtaláltam” felkiáltással. 

Gyermekként;

Be nem állt a szám, folyamatosan beszéltem. Óvodában alvás helyett is szerettem volna hangot adni a gondolataimnak, de nem lehetett, mert csendben kellett maradni. Na, jó, azért bevallom próbálkozásaim voltak, de az óvónénik éberen figyeltek és azonnal mutatták, hogy “PSZT” . 

Otthon szerettem a színes ceruzákat pakolni, rendszerezni. Jött a kérdés: – mi lenne, ha bele beszélnék? Az új találmányom a színes ceruzából készült mikrofon lett. Imádtam, teljesen elbűvölt az a tudat, hogy kreatív kommunikációm székhez ragasztotta az embereket. Képes voltam órákig nyomni a dumát és a képzeletemben a végén felállva tapssal ünnepeltek engem. Most is könnybe lábad a szemem, ahogy újra átélem az élményt. 

Felnőttként;

Társasházi közös képviselőként az emberek szolgálata volt a fő szempont. Láttam, hogy mások milyen futószalagszerűen állnak a lakókhoz. Itt határoztam el, hogy kimegyek a lakásukra a közös költségért és ez jó lehetőség, hogy beszélgessek velük. Alkalmam nyílt a problémák azonnali kezelésére és kiélhettem a gondoskodás énemet. Szerettem az emberekkel személyes kapcsolatot fenntartani illetve a bizalmukat megnyerni. 

Kalauzként is a hasonló küldetést teljesítek be.

A Főmiértem!

Cserfes kislányként sokat beszéltem. A képzeletemben egy színpadon tartottam előadást és a közönség viharos tapssal jutalmazott. Engem ünnepeltek, Én voltam a Nagy Sztár! Enyém volt a csillogás, a pompa. Mindenki Engem Akart.

Ha a gyerekkoromat megvizsgáljuk, akkor látható, hogy az tett boldoggá, hogy népszerű voltam, hogy szerettek, hogy kedvesek voltak velem. Ez egy Nyer- Veszít(?) helyzet. Ezekben az álmodozásokban  én voltam a központban, csak magammal foglalkoztam.

Szerencsémre(?) az élet úgy hozta, hogy társasházi képviselőként az emberek problémáit kellett megoldanom és ezen keresztül kaptam meg a jutalmam, az ünneplést.Tehát a Főmiértem a szeretet, népszerűség és a megbecsülés! 

Csak egy önmagammal törődő álomból, egy másokért is cselekvő-élő valóság lett. A lakóktól megkaptam az elismerést, a köszönetet, hálát, népszerűséget, azaz az “ünneplést”.

Így alakult át a Nyer-Veszit helyzet, Nyer-Nyer helyzetté.

Ez a Főmiértem áttranszformálása. Átalakítható. Ez a jó benne. Nyer-Veszít-ből, Nyer-Nyer! Ez minden esetben megcsinálható.

A théta gyógyítást, mentorálást, azaz a  segítséget választottam hivatásomnak. Csak abban az esetben elégíthetem ki a Főmiértemet, ha ezeken a területeken kiváló vagyok. Ezért tanulok folyamatosan, hogy a legjobbak között legyek. Így akiken segítek, nyilván megköszönik és ezzel megkapom a szeretetet, a népszerűséget, és a megbecsülést. Ezért mindenki Nyer!

Ha te is szeretnéd megtalálni a főmiértedet, várunk szeretettel a márciusban induló mentor programon!

Szeretettel:

Anita