Szabadnak lenni…

Szabadnak lenni…

Nem könnyű szabadnak lenni. Nehéz, mert ahhoz, hogy valaki végre szabad lehessen, saját magától kell elkérnie a börtönének kulcsát. Nem csak egy kulcs van, hanem több száz, vagy akár ezer is lehet. Mindegyik kulcsnak másmilyen az alakja, a mérete, a formája és a görbületei. Mindegyik egy újabb és újabb ajtót nyit ki, amivel egy-egy régen elzárt részünket tudjuk felszabadítani és szabaddá tenni. Ezeket a kulcsokat csakis mi tudjuk odaadni önmagunknak, mert senki másnak nincs hatalma felettünk!

Fotó: cocoparisienne

Ezek a saját kis kulcsaink, a saját szabadságunk, ezért ha bárki azt hiszi, hogy majd jön valaki, aki megoldja helyette a dolgait, az csalódni fog. Senki nem fog jönni, aki majd mindent megold helyettünk, ez egyszerűen nem így megy. Nekünk kell készen állnunk arra, hogy egyáltalán merjük felismerni ezt, és hogy merjük elkérni ezeket a kulcsokat. Készen kell állnunk rájuk és sajnos, vagy nem, de nem fogjuk tudni úgy megoldani, hogy ledaráljuk őket, mintha csak futószalagon érkeznének. Időre van szükségünk és megértésre saját magunkkal szemben.

Fotó: pixel2013

A dolog ott kezdődik, hogy be merjük vallani saját magunknak, hogy igenis gátoljuk a saját szabadságunkat. Talán nem szándékosan vagy tudatosan, de attól még megállítjuk önmagunkat. Nincs külső tényező, kívülről jövő „gonosz”. Minden belőlünk indul ki, az is ha bezárva érezzük magunkat, ha a börtön, amibe bezártuk magunkat már túl szűk, túl kellemetlen és szabadulásra vágyunk.

Ez a mi börtönünk, mi hoztuk létre, mi vagyunk azok is, akik  levághatjuk a láncainkat és ki tudjuk szabadítani saját magunkat.

Fotó: sammisreachers

Ezért egyesével kérjük el a kulcsokat magunktól, a saját tempónkban. Ezt az időt nem lehet felgyorsítani és nem szabad siettetni. Mint ahogyan egy megsérült vadállatot se engedhetünk rögtön a műtőasztalról vissza a vadonba. A gyógyuláshoz időre van szükségünk, mert vannak dolgok, amiket muszáj feldolgoznunk, amik időt és energiát vesznek igénybe. De megéri. Igen, lesznek és vannak olyan alkalmak, amikor inkább sikítani van kedved és közlöd, hogy ezt nem vagy hajlandó tovább csinálni, mert értelmetlen és igazából azt sem tudod, mit csinálsz!

Fotó: Schattenwolf

Lesznek olyan hetek és napok, amikor eleged lesz az egészből és úgy tűnik bármit is teszel, bármennyit is dolgozol, az haszontalan és csak elvesztegetett idő. De ha ez tényleg így van, ha ez mind csak időpocsékolás, akkor az, aki így gondolja, lenne szíves megmondani annak a festőművésznek ott, hogy hagyja abba a képet, amit éppen fest, mert teljesen értelmetlen hogy csinálja?! Úgy értem, nem tudta befejezni éppen amikor elkezdte, szóval… értelmetlen és nem normális, amiért azt hiszi azzal, ha össze-vissza kevergeti a színeket, meg kapálózik a vászon előtt az ecsettel, fog is jutni bármire!

Fotó: AidaKhubaeva

Csakhogy mindannyian így kezdjük. Először megszületik a gondolat a fejünkben, hogy szeretnénk festeni. Ebből a gondolatból később indíttatás lesz, és színek, formák, textúrák amiket szeretnénk megjeleníteni a vásznon. Azután a kezünkbe fogjuk az ecsetet, elővesszük a színeket és megpróbálunk alkotni valamit. Talán először úgy fog tűnni, hogy borzalmas vagy éppen vicces a mű ami elkészült, de maga az élmény, ahogyan belemélyedünk a munkába, abba, amit szeretünk és élvezünk, ahhoz fog vezetni, hogy folytassuk a tevékenységet. Később a korábbi színekből már kialakulnak és összeállnak képek, egyértelműbb gondolatok. Míg végül megjelenik életünk legszebb alkotása. Visszatekintve pedig nem fogjuk érteni a saját magunkba és a tehetségünkbe vetett hitetlenséget és bátortalanságot, a kudarctól való félelmünket.

Fotó: bugent

Önmagunk felszabadítása is egy ilyen folyamat. Először csak megszületik bennünk egy törékeny gondolat azt illetően, hogy mennyire szeretnénk szabadok lenni! Aztán belátjuk, hogy ezért tennünk is kell valamit, szóval elkezdünk dolgozni és ásni. Kőkeményen ásunk és ásunk. Történeteket fogunk csak látni, foszlányokat a korábbi tartalmakból. Ha úgy tetszik idézeteket és összefoglalókat kapunk a könyvekből, amik életeink történeteit alkotják. Jó lesz, tetszeni fog. De nem fogjuk érteni az elején. Zavaros lesz és kusza, ami majd egyre tisztábbá és szebbé válik. A történetek összefoglalói végül egymásba érnek, együtt megvilágítva egy újabb történetet, és értelmet adva egy nagyobb egésznek.

Fotó: Comfreak

Nem fog elsőre sikerülni és nem egy egyszeri önvizsgálatot vesz majd igénybe. Ez egy mindennapos kihívás lesz. Minden nap választani fogsz és döntéseket hozol vakon, míg eljön az a nap, amikor már tudatosan választod meg a saját utadat, gondolataidat és cselekedeteidet. Az egy gyönyörű nap lesz és megígérhetem, a nap akkor is fényesebben fog majd ragyogni, ha zuhogni fog az eső vagy esni fog a hó!

Az lesz az az alkalom, amikor egy nagyobb egész fog felszabadulni benned, és az a rengeteg apró kis darab végre felveszi egy nagyobb dolog formáját. Rengeteg kulcsot fogsz adni addig magadnak.

Fotó: KaiPilger

Aztán amikor rájössz arra, mi az amitől szabadnak, igazán szabadnak érzed magad, rá fogsz jönni arra is, mi akadályoz meg benne, hogy végre meg is tedd azt te magad! Könnyű azt meghatározni, miért nem érzed magad szabadnak és önfeledtnek, mert mindig lesz valami, amire rákenheted! Mindig lesz egy de. Azt meghatározni, hogy mitől érzed úgy magad, mint akinek szárnyal a lelke…, ahhoz bátorság kell. Bátornak kell lenned, mert a válasz nem az lesz, hogy attól érzem magam szabadnak, ha annyi pénzem van, hogy ülhetek a szuper kocsiban, a szuper házamban, a szuper magánrepülőmön, vagy hogy szuper jó állásom van, vagy egy szuper kapcsolatom! Ez nem válasz erre a kérdésre! Tudod, hogy miért nem? Mert a szabadság, szabadnak lenni azt jelenti, hogy nem vagy kötve semmihez és senkihez, csakis saját magadhoz. Szabadnak lenni azt jelenti, hogy önfeledten vagy, aki vagy és egyszerre létezem a mindennel és a semmivel. Pontosan ezért, a szabadság nem jelentheti azt, hogy az anyagba kötöm magamat. Ezért kell bátornak lenned, hogy meg merd látni azt a valakit, aki igazából vagy! Azt a személyt, akiről úgy gondolod, hogy túl hangos, túl gyerekes, nem elég, vagy éppen túl sok, a lényeg hogy sosem tökéletes!

Fotó: sasint

Elárulok egy titkot: nem kell tökéletesnek lenned ahhoz, hogy olyan életet élhess, ami számodra tökéletes. Szabad akarsz lenni? Legyél elég bátor, hogy mi tesz boldoggá és főleg ahhoz, hogy meg is merd tenni ezeket a dolgokat! Táncolni akarsz a zuhogó esőben? Menj ki táncolni a zuhogó esőbe és élvezd magadat, azt, aki vagy, ahelyett hogy attól félsz mások megbámulnak vagy megbélyegeznek! Valakinek a történetében mindig gonosz vagy rossz leszel. Ezen nem tudsz változtatni. Ami viszont a jó hír benne, hogy nem is kell! Inkább leszel külső szemlélő a saját történetedben, vagy bevállalod azt, hogy egy vadidegen könyvében, akit soha többé nem fogsz látni, te leszel az a bizonyos őrült, bolond, álmodozó, hülye, idióta, félkegyelmű, nem normális, stb. Bármi lehetsz, ami csak lenni szeretnél, ehhez pedig csak te kellesz és az álmod! Csak az kell hozzá, ami te vagy!

Kezd el elkérni magadtól a kulcsokat szépen sorjában és megígérem, előbb vagy utóbb, de szabaddá válsz. Akkor pedig, már nem fog számítani ki hiszi azt, hogy az égbolt a határ.

Szeretettel,

Anita

A tiszta tekintet a szívből jön, a szeretet teréből…

Bővebben