Itt a farsang – áll a bál?

Itt a farsang – áll a bál?

Itt a farsang – áll a bál?

A farsang a bálok időszaka – az ünneplésé, a vidámságé és a jelmezbe öltözésé. Évszázados, talán évezredes hagyományai vannak a jelmezbe öltözésnek – ami lehet csupán egy álarc vagy maszk, de a hozzá tartozó teljes öltözék is. Ilyenkor elfelejtjük a hétköznapokat, és teljesen eggyé válunk azzal a személlyel vagy szereppel, aminek beöltözünk. A farsangi kavalkádban hercegnők, kalózok, királyok, királynők, boszorkányok, varázslók, és ki tudja még miféle lények elevenednek meg – határt csak a fantáziánk, na meg a kölcsönzőben éppen elérhető jelmezek szabnak. Ebben az időszakban nem csak a színészeknek adatik meg, hogy jelmezbe bújjanak, hanem mindenki számára elfogadottá, sőt, kívánatossá is válik.

Fotó: Ben_Kerckx

De miért szeretünk annyira jelmezbe, vagyis más bőrébe bújni? Mire jó ez nekünk? Miért nem jó az, ami van? Erre nincs egyszerű magyarázat. Egyrész, ilyenkor eltávolodunk a saját életünk problémáitól, hiszen az a mi problémánk – amikor levetjük saját bőrünket, azzal a gondjainkat is hátra hagyjuk. Magunkra öltjük egy másik személy jelmezét – valaki olyanét, akivel belül azonosulni tudunk, vagy szeretnénk. A lényeg: ő nem rendelkezik a mi problémáinkkal! Ilyenkor megtapasztalhatjuk, hogy milyen érzés lenne azt a bizonyos másik életet élni. Másrészt ilyenkor egy kicsit újra gyerekek is leszünk, amikor még felhőtlen játék volt csupán az életünk. Legalábbis így visszagondolva, akkor ez valahogy kicsit másnak tűnt. Ugyanakkor gyakran foglalkoztat minket a „mi lenne, ha” – szeretnénk változtatni, de gyakran nem merünk. A jelmezek ebben is segítenek: ha bepillantást nyerünk az adott személy életébe, tulajdonságaiba, talán nem is találjuk majd annyira vonzónak. Vagy éppen ellenkezőleg, annyira inspirálóan hat ránk, hogy megtesszük a szükséges változtatást. De az is lehet, hogy egyszerűen csak el akarunk rejtőzni a jelmezünk, és ezzel a szerepünk mögé; ez leginkább a hétköznapi jelmezeinkre és szerepeinkre igaz.

A farsangi jelmezeinket ösztönösen választjuk. Soha senki nem választ magának olyan jelmezt, amiben idétlennek, nevetségesnek érzi magát – sokkal inkább olyant, ami a vélt vagy valós hiányosságait kompenzálja, vagy erősségeit fokozza. A hétköznapokban azonban gyakran kényszerítünk magunkra olyan szerepeket és jelmezeket, amelyekkel belül nem tudunk azonosulni – talán ezeket is kompenzáljuk a farsangi jelmezeinkkel.

Szeretettel:

Anita

Konzultálni szeretnék…

Te is unod, hogy mindenki sajnálkozva néz rád, mert nincs pasid?

Eleged van abból, hogy a barátnőid folyton megpróbálnak összehozni valakivel?

Akkor biztos örülsz majd ennek a szuper, felemelő szingli e-booknak!

Hétköznapi ál-arcaink

Hétköznapi ál-arcaink

Hétköznapi ál-arcaink

Közeleg a farsang, a mulatságok, az álarcosbálok ideje, és valljuk be, nem csak a gyerekek bújnak örömmel jelmezekbe! Minden kornak, népnek megvannak a saját szokásai, hagyományai, de az álarcokat, maszkokat kivétel nélkül mindnél megtaláljuk. Anyagukban, formájukban eltérhetnek, és van, ahol a maszkot festés helyettesíti. Használták varázslathoz, szertartásokhoz, játékokhoz vagy halotti maszkokként, de ami a lényeg: ősidők óta minden kultúrában jelen vannak. De vajon mi okozza az álarcok népszerűségét? Miért szeretünk még ma is jelmezbe, de legalábbis álarc mögé bújni?

Fotó: nouveaumonde34

Az álarc lényege az, hogy viselőjének valódi arcát eltakarja, így ő kvázi láthatatlan marad, és a maszk segítségével olyan személyt, entitást, tulajdonságot stb. testesít meg a viselője, amilyent csak szeretne. És ez a titok nyitja! Az őseink az álarcok segítségével mágikus erőket idéztek meg, akik segítettek a vadászatban vagy a csatákban, a szertartások során védelmet és szerencsét hoztak a közösségre. A görög színházakban is egyszerű maszkokkal takarták el a színészek arcát, ezzel jelezve, hogy most nem az ő személyük van jelen a színpadon.

 

 

Ma már nem indulunk vadászatokra, nem hatja át a mindennapjainkat annyira a varázslat, de az álarcok népszerűsége megmaradt. Sőt! Mintha ma még szívesebben takarnánk el valódi arcunkat, és még nagyobb jelentőséget tulajdonítanánk annak, hogy külsőnket megváltoztassuk, és mást jelenítsünk meg, mint akik vagyunk. Szinte naponta bújunk jelmezekbe és festünk fel magunkra ál-arcokat. Mi több, ma már életünk egyre nagyobb részét a virtuális világban éljük, ahol minden eddiginél könnyebben bújhatunk olyan jelmezbe és szerepbe, amit csak kigondolunk, akár egyszerre többe is.

Fotó: ewirz

Az álarcok mögött ma már nem a varázslat, nem a segítő erők megidézése, sokkal inkább a rejtőzködés áll. Őseink a vadászat, csata, szertartás után letették az álarcot, hálát adtak a sikerért és élték tovább a hétköznapjaikat. Ma a sok álarcunk között csak az a kérdés, hogy vajon mi le tudjuk-e tenni az álarcainkat, vagy csak cserélgetjük őket?

Szeretetettel;

Anita