Sok munkám volt benne, de végül csak megvilágosodtam. És rájöttem. Nincs megmentő, ahogyan nincs törött áru sem. Meggyógyítandó lélek van. És téves hitrendszerek. Az egyetlen valaki, aki pedig meg tud menteni, az én vagyok saját magam. Nem fog jönni senki kívülről, aki majd rendbe rak. Talán szörnyű klisének tűnik, de teljes mértékben igaz az, hogy ameddig te nem szereted saját magadat, addig nem lesz senki, aki szeretni fog tudni téged. Régebben utáltam, amikor valaki ezzel jött nekem. Mert persze mondani, azt nagyon könnyű, de elmondaná végre valaki, hogyan kell csinálni?!

Fotó: manfredrichter

És azt vettem észre, hogy elkezdtek rengeteg jó tanáccsal ellátni, mégis egyik se tűnt úgy, meg kéne fogadnom. Hülyeségnek éreztem és időpocsékolásnak. De azért, mert meg voltam győződve arról, hogy a külsőmön kell változtatnom ahhoz, hogy végre szeretni tudjam magamat. Úgy voltam vele, hogy a belsőmmel nincs semmi baj, a külsőm az, amit nem tudok elfogadni. Nagyon-nagyon-nagyon sokáig hittem ezt rendületlenül. Meg voltam győződve róla, hogy ez így van! Pont ezért nem értettem, hogy miért nem változik semmi, amikor én keményen küzdök azért, hogy megváltozzak és úgy nézzek ki, ahogyan én kinézni akarok! Ezért egy idő és jó adag elkeseredettség után úgy döntöttem, elkezdem megfogadni a jótanácsokat amiket korábban kaptam.

Fotó: mullleno4ka

Na persze nem az összeset, csak szépen, sorban! Igazából még mindig hülyeségnek tartottam a dolgot, de úgy voltam vele, ha ez se sikerül, majd nem csak magamat fogom hibáztatni érte, hanem mondhatom azt, ez tényleg hülyeség volt!

Szóval elkezdtem időnként megdicsérni saját magamat, elmondani magamnak, hogy mennyire szeretem és értékelem a testemet és hogy egészséges. Ez pedig egy idő után elkezdett hatni, mert jöttek szépen sorban a felismerések.

Fotó: Brigitte Tohm

Beláttam azt, hogy a külsőm tényleg azt tükrözi vissza, amit a bensőmben látok. Nem véletlenül mondják azt se, hogy a szem a lélek tükre. Szánalmasnak láttam saját magamat és értéktelennek, ha pedig tükörbe néztem, a szemem mintha ezt ordította volna a képembe. Pedig sose a külsőmmel volt a baj. A baj azzal volt, amilyennek belül éreztem magamat. Hogyan várhatnám el, hogy olyan barátaim és olyan párkapcsolatom legyen, ami a kölcsönös feltétel nélküli szereteten és megbecsülésen alapszik, ha én magam nem szeretem és nem becsülöm saját magamat? Hasonló a hasonlót vonzza, hiszen csak az tud neki tükröt tartani! A család és a párkapcsolat különösen nehéz területei az életnek. Főleg akkor, ha azt hisszük lehetnek olyan kapcsolataink az életben, amik nem azért vannak, hogy támogassanak minket a saját utunkban!

Fotó: Bru-nO

Hajlamosak vagyunk rá, hogy a saját életünk áldozatát játsszuk. Így hivatkozhatunk arra, hogy a dolgok tőlünk teljesen függetlenül történnek, nekünk pedig nincs ráhatásunk a saját életünkre.  Ezáltal kívül helyezzük magunkat az életen, a körforgáson, ahol aztán biztos, hogy nem lesz mozgás és nem lesz semmi, csak az öntudatlan karmateremtés. Hiszen ha kivonod magad az áramlásból, mi marad? A megrekedés.

Fotó: Nietjuh

Először észre kell venni, hogy az a helyzet, amiben benne vagy, az már nem felel meg neked többé. Fel kell vállalni, hogy egyedül te vagy felelős a saját életedért és hogy a helyzetek amikbe sodortad magadat, azok a saját ajándékaid. Nem azért vannak, mert büntetni akar téged az élet, az isten, a sors vagy nevezd ahogyan akarod. Ezek olyan ajándékok tőled magadnak, amik lehetővé teszik számodra, hogy észre vedd  hol van elakadás az életedben, melyik területeken kell dolgoznod, hogy fejlődni tudj. Hogy boldogabb életet élhess. Semmi baj nincs azzal, ha egyedül nem megy. Nem is kell, hogy egyedül menjen! Ha már megtörtént az elhatározás, hogy változtatni akarsz az életeden és ezért hajlandó vagy szembenézni saját magaddal, felvállalva azt, hogy igen, fogsz olyan dolgokkal szembesülni, ami nem fog tetszeni! Akkor már igazán büszke lehetsz saját magadra.

Fotó: Pexels

Senki nem lesz, aki megment téged, de ha te hajlandó vagy megmenteni saját magadat, akkor lesznek majd olyan emberek, akik ebben a segítségedre lesznek. Nem fogják megoldani helyetted az életedet, de segíteni fognak neked abban, hogy te megoldhasd! Egyértelműen ilyenek lesznek azok a gyógyítók, akiknek a segítségét fogod kérni, de ne tévesszenek meg azok az emberek se, akik a konfliktust jelentik. Ők nem azért jönnek, hogy téged indokolatlanul bántsanak és rosszul érezd magad miattuk, hanem azért, hogy vedd észre, mi az amit mutatni akarnak neked! Áldozatot játszol? Nem bírod a konfliktust mert attól rettegsz, hogy hibás leszel? Félsz attól, hogy rossz leszel? Félsz a büntetéstől?  Millió oka lehet, de a jó hír az, hogyha hajlandó leszel így hozzáállni az életedhez, az sokkal könnyebben és több boldogsággal fog zajlani. Az életbe nem kell belerokkanni. Nem azért vagyunk itt, hogy tönkre menjünk bele, hanem azért, hogy tapasztaljunk és boldogok legyünk.

Szeretettel:

Anita