Akit nem érint, kapásból rávágja, hogy „Naná, hogy kilépni! Ha meg nem lép, ne nyafogjon, úgy kell neki, megérdemli a sorsát!” Sokszor még az is így reagál, aki benne van, miközben bőszen bizonygatja magának, hogy őt nem érinti a kérdés. Az ő kapcsolata rendben van, csak… A gond csak az, hogy ott a „csak”. Ez mindig egy figyelmeztető jel, hogy érdemes lenne kicsit jobban megvizsgálni, mennyire egészséges egy ilyen kapcsolat.

Mire az ember lánya a „csak”-tól eljut addig, hogy ki merje mondani legalább magában, magának, hogy bizony-bizony az ő kapcsolata ártalmas, destruktív, addig évek, akár évtizedek is eltelhetnek. És itt még mindig nem jutott el oda, hogy kimondja: bántalmazás. Érzelmi, gazdasági, fizikai, szexuális, vagy ezek bármilyen kombinációja. És mi történik, ha évekig, évtizedekig van benne egy destruktív, romboló, mérgező – vagyis bántalmazó kapcsolatban? Mire észbe kap, már csak árnyéka önmagának, oda az önbecsülése, önértékelése, fél, retteg, tejesen elbizonytalanodott magában. És ezen a ponton kell meghoznia a döntést: marad, vagy kilép. És mi játszódik le egy teljesen elbizonytalanodott, önértékelésétől megfosztott nőben, miközben a meghozandó döntésen gondolkodik?

Fotó: KateCox

„Menjek, vagy maradjak? Igaz, pokol az életünk, de amúgy rendes ember, és különben is, a gyerekeknek apa kell, nem boríthatom fel a családot csak azért, mert önző vagyok és magamra gondolok! De ha maradok, akkor milyen mintát is mutatok a lányomnak? Ilyen életet, párkapcsolatot szánok neki is? És a fiam? Azt akarom, hogy ő is ezt a viselkedést tanulja el? Na de ha kilépek, hogy fogunk megélni? Új otthon, a pereskedés, és mindezt egyedül… Bevállaljam az én koromban? Kezdjek mindent előröl a nulláról? De hát honnan lenne nekem erre erőm, ugyan ki segítene nekem, kire számíthatnék? És mi a garancia, hogy találok majd jobbat? Na de mi lesz velem, ha maradok? Hova fog romolni ez még? És mi lesz velem, ha kilépek, és tejesen magamra maradok?”

Érzi, hogy nem jó, de már nem bízik a saját erejében – így hát abban reménykedik, hogy a párja majd csak egyszer észreveszi, hogy ez már sok, és abbahagyja. De nem fogja. Hogy végül a mérleg merre billen, sokszor egy-egy tragikus esemény dönti el; gyakran életveszélyes helyzet kell hozzá, hogy kizökkentse a nőt dilemmából. Mert ahol a gyerekek vagy a saját élete veszélyben van, ott mégsem maradhat! Vagy igen?

Szeretettel:

Anita