Ha nem, akkor is érdemes tovább olvasnod.

Ha igen, akkor ez most neked szól.

Gyerekkorom óta hiszek a csodákban, illetve valami misztikus erőben. Azt nem hittem el sosem, hogy a halál után nincs élet. A léleknek valahová mennie kell. Ez volt az alap gondolatom.

Azt mondták a szülők – “ne tátsam a számat – ne várjam a sült galambot”. Az utóbbit nem is vártam, inkább az érdekelt mi van a cselekvés mögött? Honnan jönnek a gondolatok? Miért gondolkodnak, így az emberek?

Miért utánozzák egymást?

Anyukám azt mondta – így kell, így illik. Sosem értettem, miért nem lehet természetesen, ahogy jön?

Csupa-csupa olyan kérdések, melyre gyerekként nem kaptam választ. Később felnőttként, már javában foglalkoztam a tudatos gondolkodással, akkor esett le, hogy jól gondoltam azt, hogy 

  • nem kell senkit utánozni, 
  • viselkedjek természetesen, 
  • saját gondolataim vannak.

Számat a mai napig tátom, hogy ha az emberek egymást másolják, megfelelni akarnak a társadalomnak. 

Miért? – kérdezem fél hangosan.

Hiszen Robin Sharma is ebben erősített meg;

A csodák megvalósítását lehetővé tévő eszköz nem más, mint a gondolataid, az érzéseid, a szavaid és a tetteid.”

Szeretettel,

Anita

Szeretnék veled konzultálni!