Minden kornak megvannak a maga szépségideáljai, divatirányzatai, amelyekhez mi nők mérjük magunkat. Hogy ki vagy mi alakítja a tendenciákat, az nem mindig egyértelmű. Volt olyan kor, ahol a kifejezetten széles csípőjű, jól táplált nőket csodálták, mert bennük a termékenységet látták, velük lehetett biztosítani a név, a rang, a cím túlélését. Volt olyan is, amikor az volt a mérce, hogy elbírja-e az asszony a moslékos vödröt – még akkor is, ha diplomás, mert hát ugye megélni csak a termelésből lehet. Ma is vannak, akik azzal tesztelik jövendőbelijüket, hogy elbírja-e a nő a teli sörösrekeszt. De ez csak az egyik oldala a történetnek.

A másik oldalon ott állunk mi, nők, akik érezzük, hogy ezek a mércék még viccnek is rosszakmégis, mintha belső kényszert éreznénk, hogy megfeleljünk nekik. Mára egész iparágak élnek meg, sőt, virágoznak attól, hogy kihasználják bizonytalanságainkat. Elhitetik velünk, hogy ha nem az ő termékeiket vásároljuk, csúnyák, ápolatlanok leszünk. Hogy a boldogság kulcsa pontosan az a bizonyos cipő, rúzs, parfüm, smink készlet vagy éppen konyhai kütyü, amit kínálnak. Hogy a valódi boldogsághoz le kell fogynunk, elő kell fizetnünk az adott magazinra, vagy éppen vésőkalapáccsal kell nekiállnunk otthonunk átalakításának.

Fotó: :Free-Photos

Halljuk minden irányból, hogy fedezzük fel és teljesítsük ki belső szépségünket, mert az az igazi – igen ám, de ha a másik oldalról meg csak külsőségekre vonatkozó elvárásokkal, igényekkel találkozunk, akkor mégis hogyan, miért, kinek leszünk majd belülről szépek? Ki fogja azt értékelni? Ki fog majd bókolni, vagy az utcán utánunk fordulni a szép lelkünk miatt? És ha a szépség belülről fakad, akkor a „szépségápolás” címszó alatt miért csak külsőségekkel foglalkozó dolgokat találunk? Haj, frizura, köröm, smink trendeket?

Azt mondják, legyünk kreatívak, egyéniségek, de mindenhonnan az arcunkba tolják az éppen aktuális sablont, amibe magunkat bele kellene faragnunk. De mi van, ha nekünk az nem tetszik? Mi van, ha nevetségesen áll rajtunk a divatos ruha? Meg merjük kockáztatni, hogy szembe megyünk a divattal? De akkor hogyan fogunk megfelelni, illeszkedni?

Mint minden éremnek, ennek is két oldala van. Amire igény van, az meg is jelenik a piacon. Ami fogy, arra még nagyobb igényt generálnak, hogy még nagyobb hasznot lehessen belőle húzni. Na de a boldogság tényleg a cipőn múlik? Ha már a 30. pár sem hozza el, akkor valószínűleg más irányban érdemes keresgélnünk. Természetesen a jól ápoltság, igényesség kell, de hogy ezt valaki 3, 15 vagy éppen 60 pár cipő mellett valósítja-e meg, az már egyéni. Ami biztos: az elégedettség és a boldogság olyan érzések, amelyek belülről fakadnak, ezeket tárgyak, külsőségek támogatni ugyan tudják, de megadni nem.

Ha mindig mindenütt meg akarunk felelni, ha az elvárások és a társadalmi nyomás igényeinek kielégítésére koncentrálunk, az csak csalódást tud hozni, abba hamar belefáradunk, kiégünk. De amikor olyan dolgokkal foglalkozunk, ami a szívünkből fakad, akkor jól érezzük magunkat a bőrünkben, szépnek látjuk a világot, kivirulunk, és a világ is szépnek lát majd minket. Ahhoz, hogy az elégedettséget, boldogságot megtaláljuk, fontos, hogy minden nap szánjunk elegendő időt a szívünkre, lelkünkre is, ne csak a külsőségekre.

Szeretettel:

Anita