Önértékelés, önbizalom, önbecsülés

Ez a három fogalom egymástól elválaszthatatlan; ha az egyik területen probléma van, akkor biztosan gond van a másik kettővel is. A jelentéseik gyakran össze is keverednek: az önbecsülés az önértékeléssel, az önbizalom az önbecsüléssel, és ha valaki túl nagyra értékeli magát, arra azt mondjuk, nagy az önbizalma. De ha már a meghatározásokkal is probléma van, ha nem tudjuk, egy-egy fogalom mit is takar pontosan, mit is kellene rajta értenünk, akkor hogyan tudnánk objektív módon ellenőrizni, hogy mennyire felelünk meg a kritériumainak? Hát… leginkább semennyire.

Az önbizalom, önértékelés, önbecsülés nem tudományos precizitással, pontos definícióval meghatározott fogalmak, teljesen szubjektív, hogy milyen tartalmat tulajdonítunk nekik – így aztán az is, hogy hogyan érezzük, mennyire teszünk eleget a saját definícióink feltételeinek.

És ezt nehéz elfogadni. Elszoktunk a belső munkától, így aztán külső, objektív teszteket keresünk, amik lézerpontossággal rávilágítanak, mit kell tenni. Kívül keresgélünk – és ahogy lenni szokott, ha van kereslet, megjelenik a kínálat is.

Azt, hogy milyen az önbizalmunk, önbecsülésünk, önértékelésünk, leginkább a külső visszajelzések, a körülményeink, a környezetünkben lévők véleménye, felénk való viszonyulása határozza meg. Ritka az, aki negatív környezeti visszajelzések hatására sem bizonytalanodik el saját magában, és meg tudja őrizni magabiztosságát – és ha elbizonytalanodunk, külső kapaszkodókat keresünk. Egyre élesebben figyeljük a visszajelzéseket, és ha azok negatívak, a bizonytalanságot erősítik bennünk. Vagyis minél negatívabb a környezetünk felénk, annál jobban elbizonytalanodunk, és annál jobban támaszkodunk a környezetünk visszajelzéseire. Kialakul egy ördögi kör, amiből csak egyféleképpen lehet kijutni: ha elkezdünk más forrásra támaszkodni. Saját magunkra. Elkezdünk befelé figyelni, megismerni magunkat, felfedezni saját értékeinket. És hogy ez hova vezet?

Ha értékesnek tartom magam, akkor meg is becsülöm magamat. Ha becsülöm magam, akkor értékelem is.

Amit értékelek és megbecsülök, azt igyekszem minél jobban megismerni – és ha megismertem, akkor tudom, mire számíthatok, így aztán bízom is magamban. Az egésznek a sarokköve az, hogy mennyire ismerem magam.

Szeretettel,

Anita

Jelentkezem konzultációra