Amitől a plafonon vagyunk, valójában hatalmas lehetőség. Akik megsértenek minket, a legnagyobb tanítóink. Amitől dühbe gurulunk,  általában a sors ajándéka. Legyünk hálásak mindezért. Azok az embertársaink vagy helyzetek, amelyek kihoznak minket a sodrunkból, sokat érnek, amennyiben feltárják akadályt jelentő hiedelmeinket, félelmeinket és téveszméinket.” Robin Sharma

Köszönöm Teremtő!

Micsoda szinkronicitás!

A gondolatainkat a való élet visszatükrözi. Az emberi oldalam, beárnyékolt engem is, minap sérelmeztem valamit. Az első reakcióm, hogy felmegy a pumpa, de hál’istenek hamarabb lemegy, mint régebben. Pl: múltban napokig tartott, most a legrosszabb esetben is pár óra. 

Ilyenkor gyorsan elkezdek kérdezni;

  • Kihez tartozik ez a gondolat?
  • Enyém vagy valaki másé?
  • Jó nekem így?
  • Mi az, ami dühítő ebben?
  • Ki lennék enélkül a  gondolat nélkül?
  • Mi a nyereségem?

Te is tedd fel bátran magadnak a kérdéseket. Legyél éber a válaszra. Hanem megy elsőre, másodjára, nem baj – legyél türelmes magadhoz. 

Menni fog, én tudom. Bízok benned.

Te hogyan reagálsz, ilyen helyzetben?

Írd meg nekünk a hozzászólás szekcióban.

Ha nem tudsz kijönni a dühödből, itt tudsz segítséget kérni.

Szeretettel,

Anita