Ez egy olyan könyv, amit nem tudsz CSAK egyszer elolvasni – Czakó Kriszti

Ez egy olyan könyv, amit nem tudsz CSAK egyszer elolvasni – Czakó Kriszti

“SEMMI SEM ÁLLANDÓ, CSAK A VÁLTOZÁS MAGA” 

“TEDD MEG AMIT MEG KELL TENNI, AKKOR, AMIKOR MEG KELL TENNI, AKÁR TETSZIK, AKÁR NEM” 

“SOHASEM TUDHATOD, MILYEN EREDMÉNYEI LESZNEK A CSELEKEDETEIDNEK, DE HA NEM CSELEKSZEL, EREDMÉNYÜK SEM LESZ” 

 

Ezek voltak a kedvenc idézeteim abból a könyvből, amit Csáti Tamás és Hidvégi Anita közösen megálmodva írtak, /Ez az egy életem van! Kihozom magamból a legjobbat?- címmel/ mely nemrég debütált a nagyközönség előtt is, Magyarországon. És még nagyobb hálával tartozom nekik azért, hogy ilyen messzire, egész Franciaországig elküldtek nekem egy példányt belőle, igazán hasznomra vált. Sőt!

Ez egy olyan könyv, amit nem tudsz CSAK egyszer elolvasni

 

Ha a legtöbbet szeretnéd kihozni belőle, amire hivatott is, akkor érdemes már az elején egy vastag kihuzóval nekilátni, vagy ami még jobb egy kis jegyzetfüzetkébe kipingálni a kedvenc részeidet. Én második neki futásra biztos, hogy így teszek tekintve, hogy olyan maga az olvasmány, mint az önfejlesztés nagy közös magja.

Velős, tartalmas, sűrű és egy magyar pár írta ami miatt szintén elnyerte a tetszésem, mert igazi “magyar problémákra” is rávilágítanak és nagyon bele tudtam magam élni egy-egy ilyen helyzetbe. Nem egy sablonra épülő “boldogság recept” könyv, inkább valami olyasmi ami már tesztelt és tapasztalat is áll a háttérben.

Részletes recept

Három főrészre osztódik a könyv és így, amelyik része aktuális épp most az életünknek, fellapozva segíthet egy-két (nem PROBLÉMÁRA/ mert azt megtanultam tőlük, hogy nem így mondjuk!!!= agy programozás) megoldásra váró feladat elvégzésére.

  • 1. rész: Sokszor halljuk, hogy végezz olyan munkát amit szeretsz. Puff. Jó, de mi az ami nekem való? Mi az amiben kedvem lelem? Miben vagyok jó?  /a könyv segíthet/

 

  • 2. rész: L’amour. Amit mindenki keres, kutat és a legjobbat akarja belőle. Biztos, hogy a páromban kell keresni mindazt amire vágyom?  /a könyv segíthet/

 

  • 3. rész: Hiszem, hogy..rész. A vallás sokaknak kényes téma, pedig szerintem többet kellene ezekről nyíltan és érdeklődve beszélni, nos a könyv utolsó szakasza pont így tesz. Érdekes. Hiteles.

 

Ajánlom mindenkinek, aki most kezdi az önfejlesztést mert a veleje-magja van ezekben az oldalakban. Ajánlom úgy, hogy ne csak egyszeri olvasmány legyen, hanem mindig mikor bele lapozunk találjunk benne valami olyat, ami “aahhh mostmár értem” részt. Azoknak akik nem félnek, a napjukból áldozni egy-két-három félórát arra, hogy a könyvben leírt gyakorlatokkal jobbá tegyék a saját életüket és a környezetükben élőkét. Az EGO-t pedig felejtsük el! De hogy, mi is az? Hát, jó olvasást!

Hozd ki magadból a legjobbat és mutasd meg másoknak is!

Az eredeti cikket a franciapiritos.blog– on találod!

IDE KATTINTVA TUDOD A LEGKÖNNYEBBEN MEGRENDELNI!

Köszönjük Kriszti az építő véleményed.

Szeretettel,

Anita

Kilépni vagy bennmaradni?

Kilépni vagy bennmaradni?

Akit nem érint, kapásból rávágja, hogy „Naná, hogy kilépni! Ha meg nem lép, ne nyafogjon, úgy kell neki, megérdemli a sorsát!” Sokszor még az is így reagál, aki benne van, miközben bőszen bizonygatja magának, hogy őt nem érinti a kérdés. Az ő kapcsolata rendben van, csak… A gond csak az, hogy ott a „csak”. Ez mindig egy figyelmeztető jel, hogy érdemes lenne kicsit jobban megvizsgálni, mennyire egészséges egy ilyen kapcsolat.

Mire az ember lánya a „csak”-tól eljut addig, hogy ki merje mondani legalább magában, magának, hogy bizony-bizony az ő kapcsolata ártalmas, destruktív, addig évek, akár évtizedek is eltelhetnek. És itt még mindig nem jutott el oda, hogy kimondja: bántalmazás. Érzelmi, gazdasági, fizikai, szexuális, vagy ezek bármilyen kombinációja. És mi történik, ha évekig, évtizedekig van benne egy destruktív, romboló, mérgező – vagyis bántalmazó kapcsolatban? Mire észbe kap, már csak árnyéka önmagának, oda az önbecsülése, önértékelése, fél, retteg, tejesen elbizonytalanodott magában. És ezen a ponton kell meghoznia a döntést: marad, vagy kilép. És mi játszódik le egy teljesen elbizonytalanodott, önértékelésétől megfosztott nőben, miközben a meghozandó döntésen gondolkodik?

Fotó: KateCox

„Menjek, vagy maradjak? Igaz, pokol az életünk, de amúgy rendes ember, és különben is, a gyerekeknek apa kell, nem boríthatom fel a családot csak azért, mert önző vagyok és magamra gondolok! De ha maradok, akkor milyen mintát is mutatok a lányomnak? Ilyen életet, párkapcsolatot szánok neki is? És a fiam? Azt akarom, hogy ő is ezt a viselkedést tanulja el? Na de ha kilépek, hogy fogunk megélni? Új otthon, a pereskedés, és mindezt egyedül… Bevállaljam az én koromban? Kezdjek mindent előröl a nulláról? De hát honnan lenne nekem erre erőm, ugyan ki segítene nekem, kire számíthatnék? És mi a garancia, hogy találok majd jobbat? Na de mi lesz velem, ha maradok? Hova fog romolni ez még? És mi lesz velem, ha kilépek, és tejesen magamra maradok?”

Érzi, hogy nem jó, de már nem bízik a saját erejében – így hát abban reménykedik, hogy a párja majd csak egyszer észreveszi, hogy ez már sok, és abbahagyja. De nem fogja. Hogy végül a mérleg merre billen, sokszor egy-egy tragikus esemény dönti el; gyakran életveszélyes helyzet kell hozzá, hogy kizökkentse a nőt dilemmából. Mert ahol a gyerekek vagy a saját élete veszélyben van, ott mégsem maradhat! Vagy igen?

Szeretettel:

Anita

Beauty & Glamour Blog értékelte könyvünket

Beauty & Glamour Blog értékelte könyvünket

Újabb önfejlesztő könyv debütált március végén, amit a szerzőknek Csáti Tamásnak és Hidvégi Anitának köszönhetően volt szerencsém az elsők között elolvasni. Már a tartalom ismertető is beszédes, rögtön képet kapunk arról, hogy miről is fog szólni a könyv, nem üres marketingfogásról van szó, amivel sokan csak elhúzzák a mézesmadzagot.

Olyan, a legtöbb embert foglalkoztató kérdésköröket jár be, mint hogy hogyan érjünk el a céljaink, mit tegyünk, ha magunk sem tudjuk mi a célunk, mivel foglalkozzunk, mi a siker titka és az élet értelme.

Fotó: Szabó Barbara ( Beauty & Glamour blog )

A könyv két hétköznapi ember által íródott, ezért a hangnem és a stílus is sokkal személyesebb, emberközelibb, nincsenek benne száraz, tudományos hátterek. Hétköznapi példákkal, személyes tapasztalatokkal támaszt alá.Nekem emiatt kifejezetten jól esett olvasni, hiszen én tipikusan olyan vagyok, aki nem szereti a száraz, unalmas könyveket, a mesélősebb, gyakorlatias és valóságos, személyes történeteket annál inkább.

Ami nagyon szimpatikus volt nekem, hogy minden fejezet egy apró, de annál ütősebb idézettel indít, amik már önmagukban elgondolkodtatóak. Ezen kívül pedig magában a könyvben is több olyan gondolat van, amit kiírnék magamnak, hogy aztán újra és újra eszembe juttassam, mert nagyon gondolatébresztőek.

Úgy álltam a könyvhöz, hogy kíváncsi voltam az írók személyes véleményére a felvetett kérdésekkel kapcsolatban, amiket természetesen mindenki máshogy lát, máshogy él meg és másképp gondol, ettől függetlenül én szeretem bizonyos témákban mások véleményét és látásmódját is meghallgatni. Nekem az picit zavaró volt olvasás közben, hogy sosem tudtam, hogy épp Anita vagy Tamás gondolatait olvasom.

 

Tovább a teljes cikkhez
Köszönjük  Beauty & Glamour blog az értékelést.
A szerelemnek fájnia kell

A szerelemnek fájnia kell

Gyakran halljuk, hogy ami nem fáj, az nem is igazán szerelem. De ez nem így van. Az valami egészen más, ami fáj. A szerelem hatására az ember úgy érzi, mintha örömmámorban úszva a föld fölött jó 20 centivel lebegne, és ilyenkor még a legnagyobb problémák sem tudják kibillenteni ebből a mámoros állapotból. A szerelem nem fáj, hanem felemel! Viszont van valami, amivel gyakran összekeverjük a szerelmet és a szeretetet, és ez nem más, mint a birtoklás.

Sokan hiszik szerelemnek azt, amikor meglátnak valakit, és az fut át az agyukon: „Meg kell szereznem, mert nélküle nem élet az élet!” Komoly erőfeszítéseket tesznek a becserkészésére és a trófea begyűjtésére, ami egy darabig becses helyet is foglal el a gyűjteményben, de aztán idővel megfakul, és felkerül a polcra porosodni. Ott aztán nem is érzi jól magát. Volt egy férfi, aki éles esze és jó humora miatt mindig a társaság középpontja volt. Történt egyszer, hogy egy nagy családi összejövetelen, amikor a nők többsége már kivonult a szobából, hogy a férfiak nyugodtan beszélgethessenek, elsütötte egyik kedvenc poénját: „A jó feleség olyan, hogy ha ott van, észre sem lehet venni, de ha nincs, a hiánya egyből meglátszik!” A siker nem maradt el, hatalmas röhögés, míg a férfi kamasz lánya meg nem szólalt: „El sem tudom képzelni, hogy egy feleséget valaha is boldoggá tehet az, ha a férje észre sem veszi!” A férfiak mind felháborodtak, hogy mit képzel ez a szemtelen kis csitri, csak a vicces kedvű apa komorult el. Mentségére legyen mondva, megértette, és életében többet ezt a viccet nem sütötte el…

Fotó: nastya_gepp

A láthatatlan feleség vagy polcra rakott trófea szindrómában sok nő szenved. Ők azok, akiket birtokolnak a kapcsolatban. Párjuk, aki valóban uruk s parancsolójuk, annak rendje módja szerint – mert hát, ugye, ez a hagyományos értékrend és családmodell – ebben semmi kivetni valót nem lát. Ha a nő esetleg felmerné hozni aggályait, egyből „helyrerakja”, hogy csak képzelődik, nem jól látja a dolgokat, és hogy jó dolgában már azt se tudja, mit csináljon. Jobban teszi, ha hallgat, és örül annak, ami van, mert még egy ilyen balekot úgysem találna, aki ennyi mindent a feneke alá rak. Aztán pár nap múlva tényleg jön egy rövidebb kedves, kényeztető időszak, míg a kétely el nem oszlik. Így hát a nő elbizonytalanodik. Elhiszi, hogy tényleg vele van a gond, és észre sem veszi, hogy valójában manipulálják. Egy idő után azonban azon kapja magát, hogy időnként össze-össze rándul a gyomra. Fél. A párja kiszámíthatatlan, egyik pillanatban kedves, figyelmes, a másikban meg csattan a pofon, de minimum leüvölti a nő fejét. Persze mindig hangsúlyozza, hogy ezt okkal, és jogosan tette. Így lesz a hagyományosnak tűnő értékrendből bántalmazó kapcsolat.

Szeretettel,

Anita

 

26. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál

26. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál

27.-én, azaz tegnap voltunk a 26. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon.😃

Az épületben óriási tömegáramlás, ami szuper, mert azt mutatja, igenis van igény a könyvekre.🙏
A földszinten az egyik pavilon előtt hosszú sor várakozott. A sor mellett elhaladva a kis asztalnál, egy mosolygós írót láttunk, amint beszélget egy olvasóval.

Hát igen.

Ha a mi asztalunknál is ilyen sor fog állni, akkor majd mi is mosolygunk.🙃

Elindultunk megkeresni az Imádom a könyveket pavilonját, a galérián.🤗

A mi dedikálási időnk 17- 18 óra között volt. Egy jó ismerősünk is meglátogatott és közben fényképezett.

Fotó: Hidvégi Anita

Egy férfi is megállt az asztalunknál és elénk tette a könyvünket. Majd egy papírra nyomtatott nevet helyezett mellé:

  • Erre a névre kérem!
  • Írhatom esetleg, hogy családnak?-kérdeztem.
  • Nem. Ezt a nevet kérem!

Egy picit haboztam. Ezt látva folytatta:

  • Nem nekem lesz, hanem egy Magánkönyvtár részére. Én a kurátor vagyok.- magyarázta.
  • Igen, de itt több ezer vagy akár tízezer könyv is van. Miért pont a miénk?-érdeklődtem.
  • Nem én választok.-közölte.

Értem.-mondtam és megírtuk az ajánlást. Az úr eltette a könyvet, köszönt és elment.Mindhárman összenéztünk. Ugyanaz az arckifejezés. Ekkor kezdett el derengeni, hogy egy magángyűjtemény része lett az írásunk.

Fotó: Hidvégi Anita

Az Imádom a könyveket pultból az egyik hölgy hozzánk lépett.

  • Mindent hallottam.
  • Gratulálok.
  • Sok sikert.

Közben az időnk is lejárt.
Elindultunk.

Fotó: Hidvégi Anita

A vonaton keveset beszélgettünk. Mindketten a gondolatainkba merültünk. Már nem volt érdekes, hogy mekkora sor állt a földszinten. Egy magángyűjtemény.

De miért pont a miénk?

Tamás🙏

Gadrób: Divatos ruhák?

Gadrób: Divatos ruhák?

Minden kornak megvannak a maga szépségideáljai, divatirányzatai, amelyekhez mi nők mérjük magunkat. Hogy ki vagy mi alakítja a tendenciákat, az nem mindig egyértelmű. Volt olyan kor, ahol a kifejezetten széles csípőjű, jól táplált nőket csodálták, mert bennük a termékenységet látták, velük lehetett biztosítani a név, a rang, a cím túlélését. Volt olyan is, amikor az volt a mérce, hogy elbírja-e az asszony a moslékos vödröt – még akkor is, ha diplomás, mert hát ugye megélni csak a termelésből lehet. Ma is vannak, akik azzal tesztelik jövendőbelijüket, hogy elbírja-e a nő a teli sörösrekeszt. De ez csak az egyik oldala a történetnek.

A másik oldalon ott állunk mi, nők, akik érezzük, hogy ezek a mércék még viccnek is rosszakmégis, mintha belső kényszert éreznénk, hogy megfeleljünk nekik. Mára egész iparágak élnek meg, sőt, virágoznak attól, hogy kihasználják bizonytalanságainkat. Elhitetik velünk, hogy ha nem az ő termékeiket vásároljuk, csúnyák, ápolatlanok leszünk. Hogy a boldogság kulcsa pontosan az a bizonyos cipő, rúzs, parfüm, smink készlet vagy éppen konyhai kütyü, amit kínálnak. Hogy a valódi boldogsághoz le kell fogynunk, elő kell fizetnünk az adott magazinra, vagy éppen vésőkalapáccsal kell nekiállnunk otthonunk átalakításának.

Fotó: :Free-Photos

Halljuk minden irányból, hogy fedezzük fel és teljesítsük ki belső szépségünket, mert az az igazi – igen ám, de ha a másik oldalról meg csak külsőségekre vonatkozó elvárásokkal, igényekkel találkozunk, akkor mégis hogyan, miért, kinek leszünk majd belülről szépek? Ki fogja azt értékelni? Ki fog majd bókolni, vagy az utcán utánunk fordulni a szép lelkünk miatt? És ha a szépség belülről fakad, akkor a „szépségápolás” címszó alatt miért csak külsőségekkel foglalkozó dolgokat találunk? Haj, frizura, köröm, smink trendeket?

Azt mondják, legyünk kreatívak, egyéniségek, de mindenhonnan az arcunkba tolják az éppen aktuális sablont, amibe magunkat bele kellene faragnunk. De mi van, ha nekünk az nem tetszik? Mi van, ha nevetségesen áll rajtunk a divatos ruha? Meg merjük kockáztatni, hogy szembe megyünk a divattal? De akkor hogyan fogunk megfelelni, illeszkedni?

Mint minden éremnek, ennek is két oldala van. Amire igény van, az meg is jelenik a piacon. Ami fogy, arra még nagyobb igényt generálnak, hogy még nagyobb hasznot lehessen belőle húzni. Na de a boldogság tényleg a cipőn múlik? Ha már a 30. pár sem hozza el, akkor valószínűleg más irányban érdemes keresgélnünk. Természetesen a jól ápoltság, igényesség kell, de hogy ezt valaki 3, 15 vagy éppen 60 pár cipő mellett valósítja-e meg, az már egyéni. Ami biztos: az elégedettség és a boldogság olyan érzések, amelyek belülről fakadnak, ezeket tárgyak, külsőségek támogatni ugyan tudják, de megadni nem.

Ha mindig mindenütt meg akarunk felelni, ha az elvárások és a társadalmi nyomás igényeinek kielégítésére koncentrálunk, az csak csalódást tud hozni, abba hamar belefáradunk, kiégünk. De amikor olyan dolgokkal foglalkozunk, ami a szívünkből fakad, akkor jól érezzük magunkat a bőrünkben, szépnek látjuk a világot, kivirulunk, és a világ is szépnek lát majd minket. Ahhoz, hogy az elégedettséget, boldogságot megtaláljuk, fontos, hogy minden nap szánjunk elegendő időt a szívünkre, lelkünkre is, ne csak a külsőségekre.

Szeretettel:

Anita