Mi az, amiért szeretnék segíteni?

Mi az, amiért szeretnék segíteni?

Ez egyszerű kérdésnek tűnik, de valójában nem is könnyű erre válaszolni. Én is többszöri nekifutásra jöttem rá, illetve raktam össze a választ. Persze voltak / vannak olyan emberek, akik segítettek / segítenek tudatlanul is ráébreszteni, hogy mi az én “Főmiértem”.

(A Főmiért az az érzelmi éhség, amit az életünk minden területén ki akarunk elégíteni. Egész életünket áthatja és minden cselekedetünk hátterében megtalálható. Vannak miértek is, ugyanakkor a ezek a Főmiértből nőnek ki, éppen úgy, mint a gerincoszlopból a bordák.) 

A saját példámon keresztül mutatom meg, hogy miként jutottam el addig a pillanatig, amíg nem csaptam a homlokomra – “igen ez az, megtaláltam” felkiáltással. 

Gyermekként;

Be nem állt a szám, folyamatosan beszéltem. Óvodában alvás helyett is szerettem volna hangot adni a gondolataimnak, de nem lehetett, mert csendben kellett maradni. Na, jó, azért bevallom próbálkozásaim voltak, de az óvónénik éberen figyeltek és azonnal mutatták, hogy “PSZT” . 

Otthon szerettem a színes ceruzákat pakolni, rendszerezni. Jött a kérdés: – mi lenne, ha bele beszélnék? Az új találmányom a színes ceruzából készült mikrofon lett. Imádtam, teljesen elbűvölt az a tudat, hogy kreatív kommunikációm székhez ragasztotta az embereket. Képes voltam órákig nyomni a dumát és a képzeletemben a végén felállva tapssal ünnepeltek engem. Most is könnybe lábad a szemem, ahogy újra átélem az élményt. 

Felnőttként;

Társasházi közös képviselőként az emberek szolgálata volt a fő szempont. Láttam, hogy mások milyen futószalagszerűen állnak a lakókhoz. Itt határoztam el, hogy kimegyek a lakásukra a közös költségért és ez jó lehetőség, hogy beszélgessek velük. Alkalmam nyílt a problémák azonnali kezelésére és kiélhettem a gondoskodás énemet. Szerettem az emberekkel személyes kapcsolatot fenntartani illetve a bizalmukat megnyerni. 

Kalauzként is a hasonló küldetést teljesítek be.

A Főmiértem!

Cserfes kislányként sokat beszéltem. A képzeletemben egy színpadon tartottam előadást és a közönség viharos tapssal jutalmazott. Engem ünnepeltek, Én voltam a Nagy Sztár! Enyém volt a csillogás, a pompa. Mindenki Engem Akart.

Ha a gyerekkoromat megvizsgáljuk, akkor látható, hogy az tett boldoggá, hogy népszerű voltam, hogy szerettek, hogy kedvesek voltak velem. Ez egy Nyer- Veszít(?) helyzet. Ezekben az álmodozásokban  én voltam a központban, csak magammal foglalkoztam.

Szerencsémre(?) az élet úgy hozta, hogy társasházi képviselőként az emberek problémáit kellett megoldanom és ezen keresztül kaptam meg a jutalmam, az ünneplést.Tehát a Főmiértem a szeretet, népszerűség és a megbecsülés! 

Csak egy önmagammal törődő álomból, egy másokért is cselekvő-élő valóság lett. A lakóktól megkaptam az elismerést, a köszönetet, hálát, népszerűséget, azaz az “ünneplést”.

Így alakult át a Nyer-Veszit helyzet, Nyer-Nyer helyzetté.

Ez a Főmiértem áttranszformálása. Átalakítható. Ez a jó benne. Nyer-Veszít-ből, Nyer-Nyer! Ez minden esetben megcsinálható.

A théta gyógyítást, mentorálást, azaz a  segítséget választottam hivatásomnak. Csak abban az esetben elégíthetem ki a Főmiértemet, ha ezeken a területeken kiváló vagyok. Ezért tanulok folyamatosan, hogy a legjobbak között legyek. Így akiken segítek, nyilván megköszönik és ezzel megkapom a szeretetet, a népszerűséget, és a megbecsülést. Ezért mindenki Nyer!

Ha te is szeretnéd megtalálni a főmiértedet, várunk szeretettel a márciusban induló mentor programon!

Szeretettel:

Anita

Mit használsz kifogásként?

Mit használsz kifogásként?

“Az iskola untatott, de a könyvek mindig ösztönözni tudtak. Sosem felejtem el, amit anyám mondott: bármelyik gondolat megváltoztathatja az életedet, amit egy könyvben olvasol. A legjobb az egészben az, hogy sosem tudhatod, melyik vezet majd az ébredéshez! A kötelességem – mondta anyám szeretettel, folyamatosan keressem ezt a könyvet, és ha végre megtaláltam, legyen elég bátorságom ahhoz hogy cselekedjek.Robin Sharma 

Bátorságra biztatlak én is, sokszor tudjuk, hogy meg kéne tenni…🙄

Lépni kéne, de sokszor mást helyezzünk előtérbe.

Megkérdezted már magadtól, hogy miért?

  • Miért nem merek beleállni?
  • Miért tűnik olyan borzasztónak?

Legtöbbször azt használjuk kifogásként, hogy nincs itt az ideje. 

Hallottál már ilyet magadtól?

Ez egy spirituális csoport tudatosság, amelyből, ha ki szeretnél lépni, mondj igent a következő mondatra;

Megkérem a Teremtőt, hogy válasszon le “nincs itt az ideje” csoport tudatosságról.

Mélyebbre szeretnél látni? 

Gyere el, ássuk ki a gyökerét a hitrendszernek!

Szeretettel várlak.♥️

Anita

Félelmetes elköteleződés?

Félelmetes elköteleződés?

Ahogy, kimondom az elköteleződés szót, azt látom, hogy az emberek többsége elzárkózik. Mintha valami rettenetes dologról beszélnék, mintha bezárnám Őket valami sötét kamrába vagy odakötném valamihez és ezáltal elveszítenék a mozgásterüket.

Miért olyan félelmetes?

A tudatban létezik egy kép, egy idea erről a szóról, ami rögtön energiába sűrűsödik bennünk és elkezdünk félni, mert arról van képünk, hogyha elköteleződünk valami / valaki mellett, akkor az korlátokkal jár. Társadalomból, illetve generációkon át másoltuk ezt a mintát, mert ez volt elfogadott nagyanyáink körében.

De mi van, ha ez nem így van?

Nézzük meg egy kicsit közelebbről. Mondjuk ki: elkötelezem magam:

  • a párom mellett,
  • egy projekt mellett,
  • egy ügy mellett.

És még tudnák írni egy jó pár példát, de nem teszem. Ha van kedved, saját gondolataiddal kiegészítheted a mondatot.

Milyen érzés?

Elutasítod?

Kellemes?

Mi jut róla eszedbe? – írd le, lehet kommentben is.

Elutasítás érzése van benned?

Úgy érzed elveszted a szabadságod?

Pedig, nem!

Nézzük először, mit jelent az elköteleződés?

Az elköteleződés egy keretet ad az életednek, megígéred magadnak, hogy valami felé fordítod az energiádat, figyelmedet, amely mentén célokat, irányokat tudsz magadnak kijelölni. Biztonságban tart.

Mi van az elköteleződés hátterében?

A választ a tudatalatti hitrendszereink alkotják. Pl; egy Úr – nevezzük Lacinak – azzal fordult hozzám, hogy Ő bármibe belekezd, egy idő után megunja, nem talál benne motivációt, és már fél bármibe belefogni, úgyis ez a vége.

A fő hitrendszere az volt, hogy “kitartás, ahhoz kell, hogy életben maradjak” és a kitartást összekötötte az életben maradással, az élet védelme számára veszélyt is jelent, annyira, hogy már az anyaméhben is fullasztó helyzetet hozott létre magának.Választott egy dohányzó anyukát, aki folyamatosan biztosította ezt a fejlődési lehetőséget. Ő egészen idáig azt gondolta, illetve erre volt mintája, ha kitartott, akkor egy idő után lefulladt, nem tudott újra lendületbe jönni, mert elfáradt. Csak azt látta célravezetőnek, ha teljesen új dologba kezd.

Most ez túl bonyolultnak hangzik ugye?

Pedig nem!

Mindig, minden mindennel összefügg.

Tudatalatti világunkat hűen tükrözi a külső környezet, érzéseink, cselekedeteink. Ha valami nem megy, lefullad, annak oka van.

Sokan elrendezik azzal, hogy ez a karmám vagy ez a vállalkozás nem nekem való, mert……(kifogások) ezek, csak spirituális csoporttagságok, amelyek kiváló lehetőség a felelősség hárítására.

Ez is egy választás.

De választhatom azt is, hogy szembenézek a hitrendszereimmel és kiásom, azaz átírom, átrendezem a gondolataimat. Mindjárt átváltozik  a rezgés, lesz mintám a kitartás erényére és új utak nyílhatnak meg. 

Azaz kitartok az elhatározásom mellett és elköteleződöm magammal, mert tudom, hogy így érhetem el a céljaimat.

Áprilisban induló mentor program keretében foglalkozunk a témával, ha hívást érzel várunk szeretettel.

Anita

Hiszel a csodákban?

Hiszel a csodákban?

Ha nem, akkor is érdemes tovább olvasnod.

Ha igen, akkor ez most neked szól.

Gyerekkorom óta hiszek a csodákban, illetve valami misztikus erőben. Azt nem hittem el sosem, hogy a halál után nincs élet. A léleknek valahová mennie kell. Ez volt az alap gondolatom.

Azt mondták a szülők – “ne tátsam a számat – ne várjam a sült galambot”. Az utóbbit nem is vártam, inkább az érdekelt mi van a cselekvés mögött? Honnan jönnek a gondolatok? Miért gondolkodnak, így az emberek?

Miért utánozzák egymást?

Anyukám azt mondta – így kell, így illik. Sosem értettem, miért nem lehet természetesen, ahogy jön?

Csupa-csupa olyan kérdések, melyre gyerekként nem kaptam választ. Később felnőttként, már javában foglalkoztam a tudatos gondolkodással, akkor esett le, hogy jól gondoltam azt, hogy 

  • nem kell senkit utánozni, 
  • viselkedjek természetesen, 
  • saját gondolataim vannak.

Számat a mai napig tátom, hogy ha az emberek egymást másolják, megfelelni akarnak a társadalomnak. 

Miért? – kérdezem fél hangosan.

Hiszen Robin Sharma is ebben erősített meg;

A csodák megvalósítását lehetővé tévő eszköz nem más, mint a gondolataid, az érzéseid, a szavaid és a tetteid.”

Szeretettel,

Anita

Szeretnék veled konzultálni!

Vélemény érkezett rólunk

Vélemény érkezett rólunk

A mai nap részem volt Anita Csàti Hidvégi-vel egy théta konzultációban. Szeretném megosztani veletek a tapasztalataimat, mert ez egy leírhatatlanul csodás élmény volt. Végtelen megértés és finomság ölelt körül. Olyan érzés volt, mintha másfél órára egy meleg otthonra leltem volna.
Csak ajánlani tudom!
Anita 110%-kal dolgozik, nem hagyja befejezetlenül a gyógyítást. Fontos neki a személy visszajelzése akivel közösen dolgoznak. Ez az ő hajtóereje.

Én felírnám receptre mindenkinek ezt a közös meditációt Anitával.

Köszönöm a bizalmat!

Anitával és Tamással egy könyvbemutatón találkoztam először, az Isten vagyok c. Könyvük ( első kiadásban jelent meg – a szerk. ) ismertetésén. Azonnal megvettem és 1-2 nap alatt be is faltam a tartalmat. Már az lenyűgözött.
Végtelenül közvetlen és szeretetre méltó emberek. A szünetben úgy beszélgettünk, mint a régi jó ismerősök. Azóta is megpihentetem náluk a lelkem.

K. Nóra

Félünk a legnagyobb lehetőségeinktől…

Félünk a legnagyobb lehetőségeinktől…

“Félünk a legnagyobb lehetőségeinktől… 

Alapvetően félünk attól, hogy azzá váljunk, ami a legtökéletesebb pillanatainkban, a legtökéletesebb helyzetekben, a legnagyobb bátorság közepette felsejlik előttünk. Élvezzük és felvillanyozódunk a magunkban talált lehetőségektől ezekben a futó pillanatokban, mégis folyamatosan gyengeségtől, ijedtségtől és félelemtől reszketünk, ha meglátjuk őket” Abraham Maslow

Félünk,

  • mikor szembe jön álmaink álláslehetősége,
  • mikor ott áll a nagy “Ő”,
  • mikor találkozunk a vágyainkkal,
  • mert tele vagyunk átvett gondolatokkal, eszünkbe jut ebben a helyzetben, hogy viselkedett anyám, apám,
  • mert nem bízunk magunkban,
  • mert nem ismerjük Önmagunkat,
  • mert nem vagyunk tisztában azzal, hogy mire vagyunk képesek.

És még sorolhatnám.

Biztosan Neked is eszedbe, jut Kedves Olvasó millió egy példa, mert ebből van bőven. Valahogy úgy vagyunk kalibrálva, hogy többnyire a negatív dolgokat vesszük észre magunk körül. A pozitívat azt már NEM!

  • Gondolkodtál már rajta miért van ez, így?
  • Én, igen!
  • Szerinted ez normális?
  • Szerintem NEM!

Rájöttem arra, hogy sok minden hozott hitrendszerek a szülőktől, a társadalomból, a közvetlen környezetünkből. Önkéntelenül is azonosulunk bizonyos gondolatokkal, viselkedési formákkal, mert az annyira jó. Pl: a szomszédasszonynak nagy a baráti társasága  ( erre vágyunk ) – nézzük, hogyan csinálja? Elkezdjük utánozni, felvesszük a beszéd stílusát, a szava járását, elkezdünk hasonlóan öltözni és várjuk a hatást. Sajnos elmarad, sőt ellenkezője történik, elfordulnak az emberek.

Miért?

Nem önazonos, ellentmondunk saját magunknak. Elárulom a titkot, ez sokáig nem is fog menni, mert nem szívből jön, hanem egy megjátszott valami.

Kell ez nekünk?

NEM!

Szerintem sokkal egyszerűbb visszabújni a saját bőrünkbe és a saját EGYÉNiségünket felvállalni. Elindulni az Önmegvalósítás útján, akár egyedül, akár segítséggel. 

Érdekes ugye?

Szerintem is!

És még érdekesebb lesz a most készülő mentorprogramunk, amelyben pontosan ebben fogunk segíteni Nektek, visszatalálni az EGYÉN-hez azaz Önmagadhoz. 

Nagyon izgalmas már most, én már teljes a hatása alatt vagyok, már írás közben is rengeteg felismerést hozott számunkra. Mi lesz, ha kész lesz? A Teremtő ebben egyszerűen vérprofi!

Szeretettel,

Anita