Alacsony önértékelés?

Alacsony önértékelés?

Sokfelé hallunk-olvasunk az önértékelésről, lépten-nyomon az arcunkba tolják, hogy problémánk van vele, és hogy dolgoznunk kell rajta. Tudjuk, hogy alapvető fontosságú, és hogy meghatározza a sikereinket, kudarcainkat, a szerelmi életünket, a karrierünket – vagyis úgy lényegében mindent, ami számunkra fontos. Figyelmeztetnek: ha alacsony az önértékelésünk, könnyen céltáblává válunk, kihasználnak, elnyomnak. Na de mi is az az önértékelés?

Az önértékelés egyszerűen önmagunk értékelése. Nagyszerű! De ezzel még nem vagyunk sokkal előrébb. Mert milyen értékelése? Az a jótékony, elemző, minden erősséget és fejlődésre teret kínáló területet feltérképező, vagy inkább a szigorú tanárnénis, a tutit mindig megmondó, a bizonyítványt kiállító, ítélkező? Vagy ez is, az is? Építő vagy romboló? Az igazság az, hogy a gyakorlatban legtöbben arra hajlunk, hogy ha meghalljuk a szót, önértékelés, már inkább menekülőre fogjuk. Mert ahhoz szoktunk, hogy egészen kicsi korunk óta csak olyan kritikákat hallunk, ami rávilágít, hol kell még fejlődnünk, hol vagyunk még kevesek, hol nem elég az, amit tudunk. Az ilyenekkel meg már tele a padlás, köszönjük, többet nem igazán kérünk, nemhogy még mi magunk is beálljunk a kritikusok sorába! Így inkább passzoljuk az egész kényes kérdést. De azért titokban beállunk. Az összes kritikusunk, akivel valaha is találkoztunk, mind ott zsibog belülről a fejünkben.

Fotó: darksouls1

Az önértékelés kapcsán a másik bizonytalan pont, hogy mi alapján értékeljük magunkat, hiszen az értékeléshez kell valami normarendszer, amihez viszonyítunk. Mint a dolgozatoknál a helyes válaszok és a ponthatárok. Az iskolában is ezért szerettük jobban a konkrét kérdéseket, mint a kifejtősöket, mert ott jobban tudtuk, hogy mi az elvárás. Azt mondják, a jó önértékelés belülről fakad, egy stabil belső értékrend az alapja. Akinek egészséges az önértékelése, azt nem sodorják el a divatáramlatok, trendek, az hű marad önmagához, megőrzi egyéniségét. Na de a szakértők szerint mi alakítja ki az ember önértékelését? Hát… lényegében a környezete reakciói. A szülők, iskolai-óvodai társak, tanárok, sikerek és kudarcok, jutalmazás és büntetés, a beilleszkedés, az elfogadottság. Akkor most hogy is van ez? Szilárd belső értékrendszer, amit a környezet visszajelzései szabnak meg?

Az önértékelésnek van egy másik értelmezése is. Nem ítélkezek, nem méricskélek, egyszerűen csak értékelem magam. Mert értékes vagyok. Pontosabban érték vagyok. Ha értékként kezelem magam, az összes, a társadalom által pozitívnak és negatívnak bélyegzett tulajdonságommal együtt, akkor rendben van az önértékelésem.

Szeretettel,

Anita

Önértékelésem szeretném visszanyerni

Könyvélmény- Beautycrumbs tollából

Könyvélmény- Beautycrumbs tollából

Amiért elkezdtem ezt a könyvet olvasni, az az volt, hogy kicsit közelebb kerüljek Istenhez. Vagy megértsem, hogyan kapcsolódhatok hozzá, hogyan is működnek a tanításai. Ez most lehet kicsit furán hangzik, mivel nem tudjátok rólam hogy vallásos vagyok-e, hiszek-e Istenben, szoktam-e imádkozni meg ilyenek. De higgyétek el, ha elolvassátok e könyv ide vonatkozó fejezeteit (V. és VI. rész) már nem is lesz lényeges hogy igen vagy nem a válasz, hiszen olyan átfogó és mindenre kiterjedően részletes leírást kapunk a kapcsolódási pontokról és hogy miből és hogyan is épül fel a “tudatunk”, hogy mindegy minek nevezzük igazából, Istennek, Buddhának, Karmának avagy sorsnak, mind egyfelé mutatnak.

Teljes cikket ITT olvashatod 🙂

Köszönjük Anett!