27.-én, azaz tegnap voltunk a 26. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon.😃

Az épületben óriási tömegáramlás, ami szuper, mert azt mutatja, igenis van igény a könyvekre.🙏
A földszinten az egyik pavilon előtt hosszú sor várakozott. A sor mellett elhaladva a kis asztalnál, egy mosolygós írót láttunk, amint beszélget egy olvasóval.

Hát igen.

Ha a mi asztalunknál is ilyen sor fog állni, akkor majd mi is mosolygunk.🙃

Elindultunk megkeresni az Imádom a könyveket pavilonját, a galérián.🤗

A mi dedikálási időnk 17- 18 óra között volt. Egy jó ismerősünk is meglátogatott és közben fényképezett.

Fotó: Hidvégi Anita

Egy férfi is megállt az asztalunknál és elénk tette a könyvünket. Majd egy papírra nyomtatott nevet helyezett mellé:

  • Erre a névre kérem!
  • Írhatom esetleg, hogy családnak?-kérdeztem.
  • Nem. Ezt a nevet kérem!

Egy picit haboztam. Ezt látva folytatta:

  • Nem nekem lesz, hanem egy Magánkönyvtár részére. Én a kurátor vagyok.- magyarázta.
  • Igen, de itt több ezer vagy akár tízezer könyv is van. Miért pont a miénk?-érdeklődtem.
  • Nem én választok.-közölte.

Értem.-mondtam és megírtuk az ajánlást. Az úr eltette a könyvet, köszönt és elment.Mindhárman összenéztünk. Ugyanaz az arckifejezés. Ekkor kezdett el derengeni, hogy egy magángyűjtemény része lett az írásunk.

Fotó: Hidvégi Anita

Az Imádom a könyveket pultból az egyik hölgy hozzánk lépett.

  • Mindent hallottam.
  • Gratulálok.
  • Sok sikert.

Közben az időnk is lejárt.
Elindultunk.

Fotó: Hidvégi Anita

A vonaton keveset beszélgettünk. Mindketten a gondolatainkba merültünk. Már nem volt érdekes, hogy mekkora sor állt a földszinten. Egy magángyűjtemény.

De miért pont a miénk?

Tamás🙏