Itt a farsang – áll a bál?

Itt a farsang – áll a bál?

Itt a farsang – áll a bál?

A farsang a bálok időszaka – az ünneplésé, a vidámságé és a jelmezbe öltözésé. Évszázados, talán évezredes hagyományai vannak a jelmezbe öltözésnek – ami lehet csupán egy álarc vagy maszk, de a hozzá tartozó teljes öltözék is. Ilyenkor elfelejtjük a hétköznapokat, és teljesen eggyé válunk azzal a személlyel vagy szereppel, aminek beöltözünk. A farsangi kavalkádban hercegnők, kalózok, királyok, királynők, boszorkányok, varázslók, és ki tudja még miféle lények elevenednek meg – határt csak a fantáziánk, na meg a kölcsönzőben éppen elérhető jelmezek szabnak. Ebben az időszakban nem csak a színészeknek adatik meg, hogy jelmezbe bújjanak, hanem mindenki számára elfogadottá, sőt, kívánatossá is válik.

Fotó: Ben_Kerckx

De miért szeretünk annyira jelmezbe, vagyis más bőrébe bújni? Mire jó ez nekünk? Miért nem jó az, ami van? Erre nincs egyszerű magyarázat. Egyrész, ilyenkor eltávolodunk a saját életünk problémáitól, hiszen az a mi problémánk – amikor levetjük saját bőrünket, azzal a gondjainkat is hátra hagyjuk. Magunkra öltjük egy másik személy jelmezét – valaki olyanét, akivel belül azonosulni tudunk, vagy szeretnénk. A lényeg: ő nem rendelkezik a mi problémáinkkal! Ilyenkor megtapasztalhatjuk, hogy milyen érzés lenne azt a bizonyos másik életet élni. Másrészt ilyenkor egy kicsit újra gyerekek is leszünk, amikor még felhőtlen játék volt csupán az életünk. Legalábbis így visszagondolva, akkor ez valahogy kicsit másnak tűnt. Ugyanakkor gyakran foglalkoztat minket a „mi lenne, ha” – szeretnénk változtatni, de gyakran nem merünk. A jelmezek ebben is segítenek: ha bepillantást nyerünk az adott személy életébe, tulajdonságaiba, talán nem is találjuk majd annyira vonzónak. Vagy éppen ellenkezőleg, annyira inspirálóan hat ránk, hogy megtesszük a szükséges változtatást. De az is lehet, hogy egyszerűen csak el akarunk rejtőzni a jelmezünk, és ezzel a szerepünk mögé; ez leginkább a hétköznapi jelmezeinkre és szerepeinkre igaz.

A farsangi jelmezeinket ösztönösen választjuk. Soha senki nem választ magának olyan jelmezt, amiben idétlennek, nevetségesnek érzi magát – sokkal inkább olyant, ami a vélt vagy valós hiányosságait kompenzálja, vagy erősségeit fokozza. A hétköznapokban azonban gyakran kényszerítünk magunkra olyan szerepeket és jelmezeket, amelyekkel belül nem tudunk azonosulni – talán ezeket is kompenzáljuk a farsangi jelmezeinkkel.

Szeretettel:

Anita

Konzultálni szeretnék…

Te is unod, hogy mindenki sajnálkozva néz rád, mert nincs pasid?

Eleged van abból, hogy a barátnőid folyton megpróbálnak összehozni valakivel?

Akkor biztos örülsz majd ennek a szuper, felemelő szingli e-booknak!

Kapcsolatoktól a szingliségig, szingliségtől a párkapcsolatig 3.rész

Kapcsolatoktól a szingliségig, szingliségtől a párkapcsolatig 3.rész

Az életünk arról szól, hogy egyik végletből a másikba esünk, hogy aztán végre megtaláljuk az arany középutat. Számomra a szingli lét is egy ilyen történet volt. Az elején kifejezetten utáltam egyedülállónak lenni. Úgy éreztem tőle, hogy ez is csak azt fémjelzi, hogy mennyire nem kellek senkinek. Gúnyolódásnak éltem meg minden szerelmespárt, aki épp szembe mert jönni velem az utcán. Mintha magamtól nem tudnám, mi az, ami nekem nincs, nekik pedig megvan!

Készpénznek vettem, hogy csak azért mert a külvilág felé eljátsszák a szerepüket, hogy milyen boldogok együtt, az tényleg úgy van akkor is, amikor hazamennek és két külön életet élnek, egymástól teljesen függetlenül. Azt kívántam bár nekem is lenne az, ami nekik már megvan!

Fotó: geralt

Őrülten vágytam arra, hogy végre nekem is legyen egy párom, akit nekem teremtettek és akinek engem teremtettek. És minden nappal, minden eltelt héttel, hónappal és évvel, egyre szomorúbb lettem. Még mindig nem volt senkim, még mindig ugyanott vagyok, ahol a part szakad!

Úgy éreztem, én mindent megteszek annak érdekében, hogy végre bevonzzam az életembe a nagy szerelmet! Nem értettem és fogalmam se volt, vajon mit csinálok rosszul? Nem szerettem egyedül lenni, mert magányosnak éreztem magamat és elhagyatottnak.

Nem volt kihez hazamenni, nem volt kihez hozzábújni és nem volt kitől vigasztaló csókot kérni, hogy enyhítsem a bennem levő ürességet. És ez minden nappal csak rosszabb lett. Persze voltak jobb napjaim, amikor kevesebbet gondoltam erre az egészre, de összességében ilyenből kevés akadt.

Meg kellett értenem, hogy kívülről senki nem fogja tudni ezt megoldani, mert egyedül az én dolgom, hogy a saját érzelmeim felett kiigazodjak és átalakítsam azokat. Mert képes vagyok rá.

Azért utálunk szinglinek lenni, mert valójában nem merünk egyedül lenni saját magunkkal. A saját gondolatainkkal, érzelmeinkkel és bánatunkkal. Nem szeretünk saját magunk társasága lenni, talán azért, mert nem szeretjük magunkat, nem fogadjuk el azt, akik vagyunk, vagy azért, mert már marhára unjuk a saját gondolatainkat. Nem tudunk magunkkal mit kezdeni. Elgondolkoztál már valaha azon, ha ez tényleg így van, vajon mi a fenét gondolhatsz, amit ennyire nem akarsz hallani?

Fotó; Free-Photos

Ne félj a saját gondolatid súlyától, helyette inkább tanuld meg értelmezni és kiismerni saját magadat.

Azért vagy magányos, mert fogalmad sincs, mire van igazából szükséged.

Ha tudnád, nem éreznéd magad egyedül. A válasz erre a kérdésre sose az lesz, hogy azért vagyok magányos, mert nincsen párom. Mert nincs az életemben ez vagy az. Azért vagy magányos, mert te nem vagy a saját életedben. Te vagy az, aki nem érti, hogy a lelkének szeretetre van szüksége, de nem másoktól, hanem saját magadtól! Te beleszeretnél saját magadba? Ha a válasz továbbra is: nem, ajánlom ezen sürgősen kezdj el gondolkodni. Miért nem? Ha ez után a kérdés után megint arra jutsz, hogy a külsőd a probléma, akkor ismét zsákutcában vagy. Ez csak egy kifogás, egy pajzs ha úgy tetszik, amit magad elé tartasz minden alkalommal, amikor felteszed magadnak ezt a kérdést azért, hogy ne keljen szembenézned a valódi problémáddal.

Szinglinek lenni, az nem erről szól. Az nem egy katasztrófa és nem is egy életre szóló, részeges, csajos buli.

Mindkét eset a kompenzálásról szól, csak ismét a két végénél fogva meg a dolgot. Az egyikkel és a másikkal is taszítom a párkapcsolatot. A féktelen bulizás és a partnerek folyamatos váltása is ugyanerre a problémára utal, csak a megélésben van változás. Azok, akik így próbálnak meg kibékülni az egyedülléttel, bizonyítani szeretnék saját maguknak, hogy igenis elég jók ahhoz, hogy bárkit megkaphassanak. Hogy egyáltalán elég jók ahhoz, hogy kelljenek. Mert szintén nem bíznak saját magukban, nincs önbizalmuk és alulértékelik saját magukat. Azt várják, hogy mások hódolása megadja nekik azt a szeretetet, amire vágynak. Másoktól várják a megerősítéseket, ahelyett, hogy mernék megismerni saját magukat, nem csak felületesen, hanem minden szinten. Kontroll alatt tartják a kapcsolatokat, mert így biztosak lehetnek benne, hogy nem fogja elhagyni őket senki. Vagy éppenséggel kapcsolatfüggők, de nem teszik bele magukat a kapcsolatba pontosan azért, hogy ne sérüljenek.

Pedig szinglinek lenni, az olyan mintha megépítenéd a házad alapját. Ha már csak annyit teszel, hogy hajlandó vagy értékelni saját magadat, már azzal leraktad az alapot. Arra fog ráépülni az önelfogadás, az önszeretet, hit, bizalom, magabiztosság. Ezek lépcsők, amiket nem tudsz egyszerűen csak átugrani. Mert a következő emeletre se fogsz tudni úgy feljutni, hogy közben ne keljen felmásznod az oda vezető lépcsőfokokon.

A szingliség fog neked olyan körülményeket teremteni, ami tökéletesen lehetővé teszi saját magad megismerését.

Fotó: TheVirtualDenise

Kapcsolatban lenni valakivel, az könnyű, hiszen nem tekintünk rá olyan nagy dologként. Nem is feltétlen azért vagyunk benne, mert a másikkal képzeljük el az életünket, vagy mert annyira mélyen szeretjük őt. Az ezután következő szingliség az a stáció, ahol nagy valószínűséggel teherként éljük meg magát az egyedüllétet, az a rész, ahol utáljuk, hogy egyedül vagyunk és mindent nagyon egyféleképpen látunk. Emberként és érzelmileg beleragadva a korábbi és a mostani életünk eseményeibe, érzelmi karmakerekébe. De ezek az önismeret tökéletes kezdőlökései. Mert mindegy ez a két stáció hogyan váltja egymást és hányszor, ebből a kettőből lesz egyszer és mindenkorra végül eleged. Ez lesz elég fárasztó és elég rossz ahhoz, hogy ki akarj szállni belőle. Elkezded leszűrni a lényeget, azokat a felismeréseket a saját reakcióid felett, amikre sikerült rálátnod a tapasztalások következtében.

Így fogsz eljutni ahhoz a szingliséghez, ami már emel és ami végső soron el fog vinni téged a párkapcsolatig. Ebben a szingliségben fogod magad ténylegesen megismerni, hogy ki is vagy valójában, mi mindennel van megoldandó problémád, mi az ami már megy, mit kell még gyakorolnod, hogy igazi szeretésben legyél saját magaddal. Önbizalmad lesz a saját szavaidban, tetteidben és egyáltalán abban, aki te magad vagy. Ez a fajta önbizalom nem bántó, mert olyan mélységes ősbizalomból táplálkozik, amit már nem kell nagy hangon hirdetni a külvilág felé. Ez lesz az a pont, ahol már nem fogsz várni mások megerősítésére, mert tökéletesen tisztában leszel a saját képességeiddel és a saját teljesítményeddel. Kiegyensúlyozottá válsz és a szingli létet is a maga teljes örömében fogod tudni megélni. Ami addig fájdalmas egyedüllét volt, az most átalakul én idővé, amikor csak saját magaddal törődsz és élvezni is fogod a csendet a saját gondolataiddal. Ez persze nem azt fogja jelenteni, hogy egyáltalán nem szeretnél egy társat, hanem azt, hogy nem fog bántani, hogy pillanatnyilag nincs. Mert nem lesz baj azzal, ha nincs, hiszen ez az állapot ugyanolyan kielégítő és örömet hozó, mint a másik. Egy teljesen új szintje ez a létezésnek, ahová olyan természetes könnyedséggel fog betoppanni a másik fél, hogy szinte észre se fogod venni, ő meg honnan pottyant hirtelen ide?

Mert a párkapcsolatban már ketten vagytok. Az, hogy kapcsolatban vagyok, jelenthet bármit és semmit. De a párkapcsolatban már benne van a két fél, egy, közös kapcsolata. És csak két kiegyensúlyozott embernek lesz harmonikus kapcsolata. Ez nem azt jelenti, hogy sose lesznek összeszólalkozások, vagy félreértések, hanem azt, hogy már kezelni tudjátok őket. Mert képesek vagytok arra, hogy mindketten felismerjétek a valós érzelmeket és őszintén tudjátok megosztani a másikkal. Erőszakmentesen, szeretettel fordulva egymás felé.

Fotó; silviarita

Mint ahogyan az életbe, úgy az egyedüllétbe se kell belepusztulni. Az egész pusztán választás kérdése. Választhatom azt, hogy inkább magamat sajnálva és a saját életemből kivonulva mosom kezeimet és közben azon panaszkodok, hogy mennyire rossz nekem! Nincs ezzel semmi probléma, ezt választani ugyanannyi jogom van, mint bármi mást! De esetleg választhatom azt is, hogy utána megyek a problémáimnak és szembenézek a félelmeimmel és azoknak a valós okával. Választhatom a boldogságot és választhatom a harmóniát. Senki kívülről nem fogja neked azt mondani, hogy márpedig te ezt nem választhatod! Egyedül te vagy az, aki befolyásolni tudod az életed alakulását! A történések felett úgy tűnhet, hogy nincs hatalmad, de a saját reakcióid felett van!

A boldogság alanyi jogon jár mindenkinek.

De a boldogságot nem úgy fogod megkapni, hogy éppen osztogatják az utcán, vagy úgy hogy belép az életedbe a hőn áhított társ.

A boldogság egy energia, ami ott örvénylik benned, mindenkiben. Neked csak annyi a dolgod, hogy meglásd az életben a szépséget, magát az életet, ami folyamatosan körülvesz.

Persze, egy szuper sportautó is nagyon boldoggá tud tenni, de még ennél is nagyobb örömet tud adni az, ha beleengeded magadat a létezésbe és az öröm energiáját a saját tested részévé teszed, nem pedig különálló anyagként kezeled.

Az energia idomul a testhez, ezáltal úgy tudod formálni, ahogyan az neked tetszik. Képes vagy arra, hogy a saját részedként kezeld. Mindenki képes rá. Azokra a dolgokra, amikről úgy gondoljuk, hogy képtelenek vagyunk, valójában tökéletesen képesek vagyunk. Kizárólag a saját elménk és hitrendszereink korlátoznak benne. Semmi több. Nincs olyan, hogy lehetetlen. Csak olyan, amiben nem merek tiszta szívvel és őszintén hinni.

Szeretettel:

Anita

Konzultálni szeretnék

Siker történet…

Siker történet…

Most dicsekedni jöttem, öröm – boldogság van a szívemben, mikor a klienseim siker storyról számolnak be…😍🌈💗💙

Lívia tegnap volt nálam konzultáción, már hosszú ideje keres munkát…😴
Gyökér probléma az volt, hogy pánikol, ha új helyre kell mennie…

Ma a következő üzenetet kaptam Tőle; “Képzeld el! – ma behívtak állásinterjúra hétfőre  még ha, nem is vesznek fel, akkor is szuper és nagyon – nagyon köszönöm. Sokkal nyugodtabban kezeltem a telefonhívást, csak egy kicsit zavarban voltam, de nem pánikoltam be és nem is félek az interjútól, csak nagyon izgatott vagyok…💙💛💚😍 Szuper vagy! ” Lívia

Természetesen az ő engedélyével osztottam meg veletek is a csodálatos változást! És még nem telt 24 óra…🕑fantasztikus ez a Théta…😘ezért imádom használni…💚gyors, hatékony változás…🌷🌺várlak szeretettel konzultációra…💗változásra fel…😍

Nők virágozzatok!🏵️💮🌸💐🌻🌼🌷🌺

Szeretettel:

Anita

Hétköznapi ál-arcaink

Hétköznapi ál-arcaink

Hétköznapi ál-arcaink

Közeleg a farsang, a mulatságok, az álarcosbálok ideje, és valljuk be, nem csak a gyerekek bújnak örömmel jelmezekbe! Minden kornak, népnek megvannak a saját szokásai, hagyományai, de az álarcokat, maszkokat kivétel nélkül mindnél megtaláljuk. Anyagukban, formájukban eltérhetnek, és van, ahol a maszkot festés helyettesíti. Használták varázslathoz, szertartásokhoz, játékokhoz vagy halotti maszkokként, de ami a lényeg: ősidők óta minden kultúrában jelen vannak. De vajon mi okozza az álarcok népszerűségét? Miért szeretünk még ma is jelmezbe, de legalábbis álarc mögé bújni?

Fotó: nouveaumonde34

Az álarc lényege az, hogy viselőjének valódi arcát eltakarja, így ő kvázi láthatatlan marad, és a maszk segítségével olyan személyt, entitást, tulajdonságot stb. testesít meg a viselője, amilyent csak szeretne. És ez a titok nyitja! Az őseink az álarcok segítségével mágikus erőket idéztek meg, akik segítettek a vadászatban vagy a csatákban, a szertartások során védelmet és szerencsét hoztak a közösségre. A görög színházakban is egyszerű maszkokkal takarták el a színészek arcát, ezzel jelezve, hogy most nem az ő személyük van jelen a színpadon.

 

 

Ma már nem indulunk vadászatokra, nem hatja át a mindennapjainkat annyira a varázslat, de az álarcok népszerűsége megmaradt. Sőt! Mintha ma még szívesebben takarnánk el valódi arcunkat, és még nagyobb jelentőséget tulajdonítanánk annak, hogy külsőnket megváltoztassuk, és mást jelenítsünk meg, mint akik vagyunk. Szinte naponta bújunk jelmezekbe és festünk fel magunkra ál-arcokat. Mi több, ma már életünk egyre nagyobb részét a virtuális világban éljük, ahol minden eddiginél könnyebben bújhatunk olyan jelmezbe és szerepbe, amit csak kigondolunk, akár egyszerre többe is.

Fotó: ewirz

Az álarcok mögött ma már nem a varázslat, nem a segítő erők megidézése, sokkal inkább a rejtőzködés áll. Őseink a vadászat, csata, szertartás után letették az álarcot, hálát adtak a sikerért és élték tovább a hétköznapjaikat. Ma a sok álarcunk között csak az a kérdés, hogy vajon mi le tudjuk-e tenni az álarcainkat, vagy csak cserélgetjük őket?

Szeretetettel;

Anita

Egyszerűen imádom a Kedves Pöttyöst. Évek óta olvasom Ági bejegyzéseit a kézműves kávézóról…

Egyszerűen imádom a Kedves Pöttyöst. Évek óta olvasom Ági bejegyzéseit a kézműves kávézóról…

igaz még nem voltam ott, de magát az élményt messziről is érezni. Csodálom Ági termékeit, szinte megszólalnak, lelkük van, élnek. Ilyen ez, ha szeretettel készülnek…

A Kedves Pöttyös Mezőkövesden található, elő az álom listával és írd fel hamar az első helyekre..., ajánlom Neked kedves olvasó, ha igazi, egyedi készítésű ajándékok után kutatsz most éppen.

Fotó: Kedves Pöttyös

Árvai-Simonyi Ágicával beszélgettem a “Kedves Pöttyös” indulásáról, a vállalkozói létről és az önmegvalósításról.

Hogyan jött az ötlet, hogy kávézóban kézművességgel is foglalkozol?

Alapvetően a kézművesség volt előbb, ebből lett a kézműves kávézó gondolata. Otthon, az ebédlőasztalon festettem a gyerekeim mellett és nagyon megszerettem, hogy ajándékokat készíthetek, amelyekkel másoknak örömöt okozhatok, miközben én is töltődöm, kikapcsolódom és fejlődök. Az élet aztán úgy hozta, hogy el kellett döntenem, merre tovább és hosszas gondolkodás után, a férjem támogatásával a vállalkozás mellett döntöttünk és megnyitottuk a kézműves kávézót, a Kedves Pöttyöst. Előtte és azóta sem láttam hasonló koncepciót, aminek azért is örülök, mert valami egyedit szerettem volna létrehozni, de közben arra is törekedtem, hogy a vállalkozás őszinte és önazonos legyen.

A család követelte vissza az ebédlőasztalt és én is szerettem volna, ha munka után otthon már rájuk tudok figyelni, így a műhelyem is a kávézóban található, a pult végében. Ez több szempontól is előnyös, hisz így van lehetőségem átbeszélni az egyedi megrendeléseket, közvetlenül fel tudom mérni az igényeket, alkotás közben tudok beszélgetni a vevőkkel és élvezhetem, ahogy rácsodálkoznak a helyre. Elmondhatatlanul sok pozitív energiát kapok itt, ami mindennél többet ér!

Fotó: Kedves Pöttyös

Mi volt az motiváció, ami meghozta a vállalkozói kedvedet?

Én nem szerettem volna vállalkozó lenni, de miután a munkahelyemen már nem volt szükség a munkámra, két kisgyerek mellett ez tűnt a legjobb megoldásnak. Az első 1,5 év nagyon nehéz volt, de az utóbbi időben kezdem megérteni, hogy a dolgok nem történnek véletlenül. Néha egy nagy pofon, még ha le is terít a földre, valami sokkal jobbhoz vezet, valami addig elképzelhetetlenhez, valamihez, amiben önmagad lehetsz és amiben elismernek.

Hogyan tudod összeilleszteni a magánéleteddel a vállakozást?

Nincs könnyű dolgom, mert a férjem a munkája miatt keveset van itthon és mivel jogosítványom sincs egyelőre, így nagyon nehéz megoldani, hogy a két vállalkozás mellett, még itthon is minden pöpec legyen és a gyerekeknek is jusson belőlem pont elég. Szerencsére az anyukám és az apósom sokat segítenek, amiért elmondhatatlanul hálás vagyok magam és a gyerekek miatt is, hisz így ők olyan szeretetben nőhetnek fel, ami nem mindenkinek adatik meg, de a testvéreimre, barátnőimre is számíthatok bármikor, a boltban is van segítségem, ami egy óriási ajándék. Az elmúlt 3 évben sikerült úgy kialakítanunk, hogy mindenkinek jó legyen, így jut idő a munkára és a családra is, de azért nem könnyű szerintem egy dolgozó anya élete, dolgozzon is akárhol.

Fotó: Kedves Pöttyös

Volt egy párszor olyan gondolatod, hogy feladod, aztán mégsem tetted? Mi volt az, ami átlendített ezeken a krízis pontokon?

Oh, gyakorlatilag évszakonként van ilyen 🙂 Amikor azt mondják, hogy egy vállalkozásnak kell 3-5 év, mire beindul, csak legyintünk, hogy ez biztos túlzás, de aztán amikor kőkeményen benne vagy, az kutya nehéz tud lenni. 1,5 év után én például ott tartottam, hogy bezárok, de végső segélykiáltásként írtam egy posztot a facebookra, hogy nagy öröm hogy szeretik és elismerik a Kedves Pöttyöst, de ha nem jönnek, akkor sajnos be kell zárnom, mert vendégek nélkül nincs értelme nyitva lennünk. Aztán nem tudtam megtenni, de így is kellett egy teljes év, hogy a tartozásaimat kinullázzam és még egy, hogy magamnak tudjak 1 havi fizetést kivenni. Ezt kevesen hiszik el, de tényleg nehéz, amikor az ember azért dolgozik, hogy minden és mindenki ki legyen fizetve, aztán pedig a férjétől kér pénzt, hogy a boltba tudjon menni. 2019-től már elvárom, hogy fizetést adjon minden hónapban, most már igazán megérdemlem. 🙂 Kevés vállalkozó beszél ilyen őszintén erről, pedig tapasztalom, hogy nagyon sokan vannak így. Nálam viszont nagy hajtóerő volt a vásárlóink szeretete, ami olyan energiákat adott, hogy azt elmondani nem lehet. Amikor festek és bejön egy idős házaspár és fél órán keresztül csak csillogó szemekkel csodálkoznak, vagy amikor a tinik bejönnek egy turmix mellett unozni, a totyogók a babakocsiból mutogatnak az anyukájuknak, hogy hozzánk akarnak bejönni és aztán nem akarnak elmenni vagy amikor valaki nálunk találja meg azt az ajándékot, amit keresett, az tényleg csodálatos érzés. Az egyik mélypontom után kedvem sem volt bejönni a boltba vagy két hétig. De persze ilyen nincs, és pár nap után csak azt vettem észre, hogy újra festek, tervezgetek, szervezek és bizakodom, és ezt kizárólag a vendégeinknek köszönhettem, akik őszintén szeretik a Pötyit.

Fotó: Kedves Pöttyös

Miben vagytok egyediek?

Az üzlet egyszerre kávézó, kézműves bolt, műhely, közösségi tér és programok színhelye. Már közel 10 kézműves és termelő mamink van, így nálunk kizárólag egyedi és kézzel készült ajándékok kaphatóak. Egy időben szóba került, hogy rendeljek én is árut, árazzam fel és akkor kevesebb munkával, több hasznom lehet. De még a legnehezebb időszakokban is kitartottam amellett, hogy nálunk nem lesz kínai tucat a polcokon, csak olyanok, amelyek összetevőjében a lélek is benne van. Én magam is itt alkotok, így közvetlen kapcsolatom van a vásárlókkal, amit úgy látom, hogy szeretnek. A polcokon egyre szélesebb a választék, így egyre több a tudatos vásárlónk is, akik kifejezetten kézműves ajándékokat keresnek.

Sok gyermek és felnőtt program van nálunk, ami a művelődésszervezős múltamnak köszönhető, így sok programot én tartok, de természetesen másoknak is helyet adunk.

A hely hangulata otthonos, tele van DIY megoldásokkal, amit imádnak a vendégek. Ráadásul nem vagyunk egy nagyvárosi “sznob kávézó”, így nálunk nem kell feszengeni, azt érezni, hogy nem vagyunk oda valók. Itt minden korosztály talál magának valamit, ami jót tesz a lelkének.

Van gyereksarkunk is, amit nem csak a vendég gyerekek, de a sajátjaim is imádnak, de sok a gyerekprogram is, ahol persze az én lányaim is ott vannak velem.

Házi jellegű süteményekkel és igazán finom kávékkal, turmixokkal és limonádékkal várjuk a vendégeinket, amit mindig egy kedves mosollyal kínálunk. Állítólag ma már ez is egyedinek számít, pedig nálunk természetes.

Fotó: Kedves Pöttyös

Mik a közeli és távoli céljaid?

Sok ötlet bolyong bennem, most például lecseréltünk egy hűtőt, ami miatt gyakorlatilag az egész pultot át kell rendezni, de már körvonalazódnak az idei programok, tervezem a webshopom elindítását, festek a polcokra, meghívtak egy általános iskolába foglalkozásokat tartani, tervezek egy alkotó tábort felnőtteknek és az idén szeretném levédetni a nevünket is. Hosszú távú célom, hogy sok kicsi Pötyi legyen az országban, így Franchise rendszer beindításáról álmodozom 🙂 A legnagyobb célom ennek az elindítása, mert úgy érzem, hogy ezzel segíthetném a magyar kézműveseket, miközben a vásárlók is érezhetnék, hogy milyen az, amikor megpihen a lelkük.

Milyen tanácsot adnál annak, aki most indít vállalkozást?

Leginkább azt, hogy kösse fel a nadrágját. Vannak nagyon szép és nagyon nehéz részei, nem is való mindenkinek (én sem tartom például kifejezetten vállalkozónak magam, pedig az vagyok már 3 éve), de ha kellően eltökélt és hisz az álmaiban, akkor kitartó munkával és kreativitással megtalálhatja a helyét a világban.

Fotó: Kedves Pöttyös

Megosztanál néhány olyan tippet, amellyel emelni tudjuk a nőiességünket?

Én elég hiú vagyok, így számomra fontos, hogy mindig úgy induljak el itthonról, hogy jól érzem magam a bőrömben. Szerintem fontos a külső is a szép belső mellett, mert a megjelenésünkkel tükrözhetjük a személyiségünket is. Én szeretek színesen öltözködni, egy minimális smink mindig van rajtam, figyelek a hajamra, körmeimre és arra, hogy az alkalomhoz illően nézzek ki. Az a fajta ember vagyok, aki észreveszi a szépet, így szeretem másoknak is elmondani, hogy mi az, ami tetszik bennük, de igyekszem ezeket magamon is észrevenni. Sokan sajnos csak arra koncentrálnak, hogy itt-ott van némi plusz kiló, miközben nem veszik észre, hogy mondjuk milyen szép az arcuk, a bőrük vagy a hajuk. Amióta vállalkozó vagyok, a finom sütijeinknek hála rám is felszaladt pár kiló, de egy idő után ezt elkezdtem átfordítani abba az irányba, hogy ezek a nőiességemet szolgálják és elfogadtam az új alakom, ezzel kezdtem el dolgozni.

Vegyük észre magunkon, magunkban a szépet és a jót, higgyük el a dicséreteket és hozzuk ki magunkból a maximumot.

Fotó: Kedves Pöttyös

Ha röviden kellene válaszolnod, mi lenne az a pár bölcsesség, amit mindenképpen megosztanál az olvasókkal?

Azt hiszem az, hogy a saját boldogságunkat soha ne másoktól várjuk. Ne panaszkodjunk a múltra, hanem tanuljunk belőle. Kérjünk és fogadjuk el a segítséget, mert nem kell minden terhet egyedül cipelni. Ne csak kapni, de adni is akarjunk, de ha kérünk, azt mondjuk ki hangosan is, mert a szavaknak ereje van. De talán  a legfontosabb, hogy szeressük önmagunkat annyira, hogy oda figyelünk a saját igényeinkre is!

Köszönöm Ágicának a riportot…

A Kedves Pöttyös termékeit ITT tudod megtekinteni.

Ha innál egy mennyei kávét a címet ITT találod.

Szeretettel, Anita

Cikk szerzője: Hidvégi Anita